Arms of the
Ocean
Damon
Salvatore halk léptekkel irányította magát a piciny szoba éjjeli
szekrényéhez, melyen egy whiskyvel teli üveg hevert. Még
véletlenül sem akart zajt csapni, nehogy a másik felébredjen. A
lánynak szüksége volt a pihenésre, hisz a majdnem fél napnyi
utazás igen kifárasztotta. Nem beszélve a meglepetésekről,
minthogy öccse legjobb barátja egy Ős. Klaus arrogáns, és fanyar
humorral megáldott testvére. Elena amúgy is féltette Jeremyit, de
ez még jobban megrémítette, hisz ő volt az egyetlen élő
családtagja. Emésztette magát, hogy megint miatta kellett testvére
elméjét befolyásolni, bár azt is tudta, hogy ez volt a legjobb
megoldás. A kisebb Gilbertet Denverbe küldeni, mindentől távol,
legfőképp Mystic Fallstól, ahol az egyik csapás után jött a
másik. Bárcsak ennyi gondjuk lett volna, de ez közel sem felelt
meg a valóságnak. A sok fájdalom, és veszteség összekovácsolta
őket, ám mégsem ez volt a legfőbb dolog, melyben osztoztak.
Mindketten megtapasztalták, milyen is az, mikor az érzelmeikkel
kell küzdeniük, szakadatlanul. Harcolniuk egy olyan érzés ellen,
melyből régen a boldogságot és örömöt merítették. Sokáig
nem bírták elengedni a múlt szépségét, azt a szellemet, mely
megtanította Őket szeretni. Elena szellemének neve Stefan
Salvatore volt. A fénybe bújt sötétség.
Damon
meztelen felsőtesttel, egy szál farmerben közelítette meg az
éjjel ajándékát, a jóízű Black Velvet-t. Elena már rég az
ágyban összekuporogva feküdt, ám képtelen volt mély álomba
szenderedni, így csak pár percre sikerült elbóbiskolnia. A férfi
szinte alig hallhatóan vette kezébe az üveget, mégis ő felébredt
rá. Szemei egyből befogadták a másik látványának
gyönyörűségét. A vámpír nem vette észre, hogy a szeretett
lány szemei az Ő izmos hátát figyelik. Miközben az ablakhoz
ment, a székről felvett ingét magára öltötte, majd elhúzva a
függönyt kinézett az ablakon. A hasonmás eközben egy percre sem
tudta levenni tekintetét Róla. Minden egy része vonzotta. Az egész
lénye. Ő volt az a megfejthetetlen titok, mely nem hagyta nyugodni
a testét, és a lelkét. Figyelte a széken „elterülő”
tökéletességet, ahogy lábát felpolcolja, majd a félig töltött
poharába kortyol. Nem tudott, nem akart, nem bírt betelni Damonnal,
ám mikor az észrevette a testére tapadt szemeket, rögtön
félmosolyra húzta, az addig rezzenéstelen ajkait. Ez egyből
kizökkentette a lányt, így gyorsan be is csukta szemeit, mintha az
iménti jelenet meg sem történt volna. Azonban ez is csak pár
másodpercig tartott, mert kíváncsi volt a másikra. Szemei egyre
feljebb, és feljebb vándoroltak a vámpír ellenállhatatlan
mellkasán, mígnem tekintetük „végleg” összekapcsolódott.
Ekkora nem csak tekintetük forrt eggyé, hanem a szívük is. Elena
akármennyire is tagadta ezt, a lelkének tükre nem hazudott. Oly
szeretettel, vággyal, és vágyódással nézte Őt, hogy szinte
fájt neki az a távolság, mely kettejük között éktelenkedett.
Ők még mindig egymásba kapaszkodtak szemeik útján, miközben a
csend kezdett terhes lenni. A vámpír sem bírta tovább a szótlan
beszélgetést, így az ülőhelyéről lassan feltápászkodva,
indult az ágy felé. Elena Gilbert pulzusa az egekbe szökött,
ahogy Damon egyre közelebb, és közelebb került hozzá. Végül,
mikor befeküdte mellé, úgy, hogy fejét összekulcsolt karjaira
helyezte, szíve kezdett csillapodni. Talán ez a biztonság
érzetéhez volt köthető. Már jó ideje Damon Salvatore volt az Ő
védőbástyája. Egy apró mozdulatot tett felé, majd döbbenetet,
de legfőképp büszkeséget árasztó hangon szólalt meg.
Erről sohasem
meséltél...hogy mit tettél Rose-ért. - suttogta Neki, miközben
Ő a szoba mennyezetét bámulta.
Miért kellett
volna? Nem miattad tettem, hanem Rosért. Hogy a végén, az legyen,
aki az egész vámpírlétét kísértette. Ennyit igazán
megtehettem, ha már én okoztam a vesztét. Nem igaz? - hangjából
érezhető volt a sajnálat, irónia, és valami más is. Talán a
sóvárgás?
Még mindig nem nézett
Elena barnán csillogó szemeibe, úgy szűrődött elméjébe a
mellette fekvő személy kérdése.
Miért nem hagyod,
hogy az emberek meglássák benned a jót? Tudom, hogy megvan
benned, és Te is tudod. Akkor miért nem? - a párnáját maga alá
gyűrve kérdezte tőle, miközben szája sarka piciny gödröcskékkel
volt tarkítva.
Mert nekem ennyi
elég. Egyébként is, ha az emberek a jót látják, akkor el is
várják azt. - válaszolta, úgy, hogy szemei azúrkéken izzottak.
- És én nem akarok mások elvárásai szerint élni. - most már
szembe fordult Vele, és tekintetük újból egymáséi lettek.
Érezhető volt a szenvedéllyel átitatott feszültség köztük.
Szemeik nem akarták elengedni egymást. A hasonmás úgy érezte,
hogy mindjárt felrobban a vágytól. Akarta a vámpírt, mint még
soha senkit. Sohasem tapasztalt még ilyet. Tisztában volt vele,
hogy azért is tartott a férfival Denverbe, mert ki akarta
deríteni, hogy mit is érez iránta, és most...most szíve szinte
üvöltött azért, hogy Damon hozzáérjen. És Ő mintha
meghallotta volna szívének sóvárgását, úgy nyúlt finoman
Elena kezéért. Ujjaival lágyan simogatni kezdte az apró ujjakat,
miközben tekintetével magához láncolta a másikat. A férfi
kedves gesztusát csupán a szeretet vezérelte, Elenát mégis
csapdába ejtették a túlfűtött érzelmek. Már az őrület
határán egyensúlyozott annyira perzselte a bőrét Damon
érintése. Nem bírta az azúrkék szemek fogságát, így lenézett
az egymásba gabalyodó ujjaikra. A lány belsejében kavargó
érzelmek szinte kirobbanni látszódtak, de még mielőtt ez
megtörténhetett volna, felpattant az ágyról, és kiviharozott a
szobából. A férfi értetlenül nézett utána, majd gondolkodás
nélkül követte őt a motel folyosójára. Elena pontosan tudta,
hogy miért hagyta el a szobát. Mert félt. Félt attól, hogy
elmerül a titkolt érzéseiben, és onnantól nem lesz megállás.
Nincs aki visszatarthatná attól amit akar. Gyors léptekkel
irányította magát a folyosón lévő italautomatához. Minél
messzebb akart lenni Tőle, és mégis mindennél közelebb akarta
érzeni magához. A belseje szinte ketté szakadt.
Miközben
a gépre támaszkodott, hallotta, hogy Damon maga mögött becsapja
az ajtót. Halk léptekkel közelítette meg, miközben ő képtelen
volt a szemébe nézni. Nem akart megfordulni, mert nem akarta látni
Őt. A férfi látványa teljesen elvette az eszét, nem tudta
kontrollálni magát.
Ne..Damon. Ne
csinálj semmit. - hangos levegővételek közt préselte ki magából
a szavakat.
Miért ne, Elena? -
kérdezte magabiztosságot sugalló hangon.
Mert...- hangja
elcsuklott.
Miért ne, Elena? -
megismételve a kérdést lépett közelebb a másik felé. - Miért?
- kérdezte újból.
A hasonmás
csillapodhatatlan érzéseinek kereszttüzében égett. Damon
hangja, a közelsége, Ő maga egyszerűen elképzelhetetlen
hatással volt rá. Most már nem volt hova rejtőznie, hiába
bujkált oly sok ideig a valóság elől. Lelkében dúló zűrzavar
mintha egy szempillantás alatt lecsillapodott volna. A szíve
erősebb volt, mint a megfelelni akarás iránti vágy. Mindig a
helyes úton akart járni, helyesen cselekedni. Ez akadályozta meg
abban, hogy megtegye azt amire már mióta áhítozott. Csakhogy mi
van akkor, ha Ő a helyes út? Damon?
Mert én akarom
megtenni. - hirtelen megpördült a tengelye körül, és lábait
szedve rohant egyenest a férfi ajkaihoz.
Damon egy másodpercig
sem habozott, Ő is épp úgy elmerült Elena ajkainak érintésében,
mint a másik az övéiben. Nyelveik szerelmének gyümölcse az őket
körülvevő szenvedély volt. Elena beletúrt a vámpír ébenfekete
hajába, majd tarkóját kezdte el cirógatni, végül kezeit
végigcsúsztatta a meztelen mellkasán, mire Ő belemosolygott a
csókba. Miközben ajkaik szétválaszthatatlanul kötődtek
egymáshoz, és nyelveik forró táncot lejtettek egymással, Damon
úgy ölelte magához a lány karcsú testét, mintha ez lenne az
utolsó érintése. A hasonmás sem tudott elszakadni a vámpírtól,
átkarolta, miközben élete leghevesebb csókcsatáját vívta meg
Vele. Mindketten a pillanatnak éltek, annak a vágyakozásnak, mely
nem hagyta Őket nyugodni. Elena Gilbertnek szabadjára kellett
engednie a belsejében lakozó Nőt, és Damon Salvatore szerelme
által ez sikerült is.
A vámpír kezeinek
érintése, szerelme legtöbb részét átjárta, de még ez is
kevésnek bizonyult. Ő többet, és többet követelt Elenából.
Úgy érezte, hogy a világ összes perce nem lenne elég ahhoz, hogy
csókjaival kényeztesse Őt. Miközben szájával habzsolta a másik
ajkaiból áradó vágyódást, birtoklóan belemarkolt Elena feszes
fenekébe, majd kezeit felcsúsztatta a derekához. Minden egyes
testrészét érezni akarta magán. A tüzes pillanatokkal körülölelt
csókjukba, Elena bele-bele nyögött, miközben mindkét karjával
átölelte a férfi nyakát. Itt már nem volt helye a
gondolkodásnak. Semmi más nem számított, csak az, melyet egymás
iránt éreztek. A felgyülemlő érzelmek tökéletességgé
formálódtak. Mert ez az éjszaka az volt. Tökéletes.
Nyelveik
összegabalyodásának Elena vetett véget, mert bele akart nézni
azokba a csodálatos szemekbe, melyekből legtöbbször ki tudta
olvasni Damon gondolatait. Most nem látott mást benne, csak saját
magát. A férfiból áradt a szeretet utáni éhség, és Ő meg
akarta adni neki azt amire vágyott, sőt még ennél is többet.
Szerelmet.
Elveszett a vámpír
átható tekintetében...hihetetlen volt számára az a gyönyörűség,
mely a másikból áradt. Másodpercekig nézték egymást, majd
Elena újból rátapasztotta ajkait Damon szerelemtől lüktető
húspárnáira. Miközben egyre mohóbban falták egymás ajkait,
Damon a combjainál fogva magára emelte a lányt. A másik csak egy
jóleső mosollyal nyugtázta a hirtelen jött ötletet, azután
csókjaival árasztotta el a férfi izgató ajkait. Karjaival
körülölelte a vámpír nyakát, majd pár másodperc múlva
érezte, hogy száznyolcvan fokot fordult vele a világ, és egyenest
a szoba felé veszik az irányt. Lassan haladtak az ajtó felé, mert
minden egyes lépésnél egyre hevesebben csókolták egymást. Mikor
már elérték a célt, Damon berúgta az ajtót, majd
vámpírsebességgel a fürdőszobába irányította magukat. Elena
kinyitotta a zuhanyzófülke ajtaját, úgy hogy még mindig a másik
karjaiban pihent. Damon belépett a zuhanykabinba, közben lágy
mozdulattal talpra állítva lerakta. Ezen az éjen,
egymást nélkül nem tudtak létezni, és ezt a hasonmás is tudta.
Nem bírt ki egy percet sem Nélküle. Ahogy elengedte Őt, teste
máris „ordított” a másikért. A hasonmás kezei közé zárta
a vámpír arcát, ezután ajkaival megtalálta a másikét. Csókjukból kiszakadva egyre hangosabb zihálásba
kezdett. Kezeivel simogatni kezdte a férfi tarkóját, majd lassú
tempóban végig csúsztatta őket izmos felsőtestén, és egy erős
rántással letépte róla az ingét. Damon sem tétlenkedett tovább,
Ő is levarázsolta Róla a közéjük éktelenkedő ruhadarabokat.
Elena ott állt előtte teljes, meztelen, és csodálatos valójában.
A vámpír másodpercekig megbabonázva bámulta hibátlan alakját,
szemrevaló domborulatait. A ruháitól megszabadult lány élvezte
az elismerő, vágyakozó pillantásait. Elena nem bírta magában
tartani a szenvedélyt, Őt akarta. Mindenestül.
A férfi nadrágjához
nyúlt, majd kigombolta, a sliccét lehúzta, és megszabadította Őt
is az utolsó ruhadarabjától. Elena Gilbert képtelen volt betelni
a vámpír észbontó látványával. A kidolgozott hasizmából
látszódó kockák, izmos karjai, vállai, és az arca...annyira
tökéletes volt. Neki az volt, mert szerette Őt. Végtelenül.
Damon megnyitotta a
csapot, aztán közelebb húzta magához, és ajkaival cirógatni
kezdte formás melleit. A zuhanyrózsából áradó vízsugár
beborította felhevült testüket, a meleg víz csak fokozta a
kabinban szétterjedt forróságot. Az idősebb Salvatore puszikkal
halmozta el szerelme kulcscsontjait, karjait, nyakát, arcát, majd
újból mellbimbóit kezdte el kényeztetni. Ahogy egyre több
érintéssel örvendeztette meg Őt, úgy a másik torkát hangosabb
sikolyok hagyták el. Damon nyelvével utat tört magának, és
egybeforrasztotta ajkaikat, egyben ujjaival lány legérzékenyebb
pontját kezdte el izgatni. Elena ki-ki szakadt a csókból, mert
beleremegett a sebesebb iramra váltott kényeztetésbe. Ahogy
fokozta a mámorító pillanatokat, Elena pulzusa már az egekbe
szökött. A férfi minden egyes érintésére bizsergéshullám
járta át forró testét. Egyszerűen, az őrület határára
sodorta a másik lénye, kívánatos ajkaival lehelt csókjai,
miközben ujjaival már majdnem a csúcspontra repítette. Azonban
Elena is adni akart a vámpírnak....azt szerette volna, hogy épp
annyira élvezze, mint ő. Kézfejével megérintette a karját –
jelezve, hogy ő következik. -, majd azt lejjebb csúsztatta, és a
vámpír már amúgy is merevedő férfiasságán kezdett el
játszani. Erre Damon halkan felnyögött, és egyből kéjes
zihálásba kezdett. Szenvedélyes nyögései a lányra is izgatóan
hatottak. Egyre intenzívebb tempóra kapcsolt, miközben nézte
Damon gyönyörtől ittas szemeit. Tekintetük összeolvadt, aztán a
férfi gyengéden közelebb vonta magához, és egy érzéki csókot
nyomott vágytól izzó ajkaira. Nyelveik újból felfedezték
egymást. Képtelenek voltak megálljt parancsolni maguknak. Végül
Damon „hagyta el” a rózsaszínben pompázó ajkakat. Tekintete
végigsiklott a másik káprázatos alakján, ezek után újra
simogató puszikkal takarta be felfűtött testét. Nyelvével
bejárta mellkasának legtöbb részét, és közben kezei hol a
combján, hol a fenekén pihentek. Egyszer csak mindkét kezével
erőteljesen, mégis finoman megmarkolta a fenekét, és újfent
csípőjére emelte a lányt, majd pár lépést téve neki döntötte a zuhanyzó
falának. Egyik karjával magán tartotta a törékeny testét, a
másikkal beletúrt Elena párától begöndörödött hajfürtjeibe,
egyúttal megkereste a kéjtől duzzadó ajkait, és a világ
legvadítóbb csókját lehelte rájuk. Kezével tűzkeresztbe
igazította a már kiteljesedett péniszét, és óvatosan
belehatolt. Elena hangosan felszisszent...aztán már csak elmerült
a Damon okozta örömökben. A férfi lassan kezdett el mozogni
benne, és ahogy a másik boldogságot sugárzó szemeiben megtalálta
azt, amire már mióta áhítozott, úgy növelte a sebességet. Erős
karjaival le, és föl mozgatta magán a lányt, aki nyaka köré
fonta karjait, és erősen kapaszkodott belé. Elenából felszínre
törtek az egész fürdőszobát betöltő sikolyok. Elméjét
elködösítették a szenvedélytől fűtött pillanatok varázsa.
Damon gyorsított a tempón, és határozott lökésekkel egyre
mélyebbre merült szerelmében. Kiéhezett testük minden
mozdulattal közelebb került a kielégültség észveszejtő
érzéséhez. A vámpír nem lassított, és miközben erőteljesebben
szorította Őt, a szemei vérvörös színbe borultak, melyek körül
a hajszálerek kirajzolódtak. Elena ledöbbent a másik arcának
látványától, de egyáltalán nem félt tőle, hiszen szerette.
Számára így is Damon Salvatore volt a földkerekség legszebb
teremtménye. Hogy is rejtőzhetett el ilyen sokáig az érzelmei
elől? A férfi hirtelen megállt, mire ő szapora levegővételek
közepette csak ennyit suttogott Neki. - Damon...úgy szeretlek
ahogy vagy. - és egyúttal egy perzselő érintéssel forrasztotta
ajkait a másikéra. Az idősebb Salvatore szíve majdnem kiugrott a
mellkasából, annyira hevesen kezdett el zakatolni. Alig tudta
felfogni, hogy ez megtörtént. Igen, szeretik Őt. És csakis Őt.
Miközben nyelveik ádáz harcát vívták meg, Ő újból elkezdett
ütemesen mozogni a lányban, aki ezt a falnak dőlve élvezte
tovább. Damon egyik karjával Elena válla felett a falat
támasztotta, a másikkal pedig fenekénél fogva tartotta magán.
Mindketten érezték, hogy másodperceken belül a Földi
paradicsomban fogják találni magukat. Damon növelte a lökések
sebességét, és mikor már mindketten az erotika csúcspontjára
értek, hangos, ám annál érzékibb nyögések hagyták el
torkukat. Damon kihúzta férfiasságát belőle, azonban még így
sem engedte el. Zihálásaik csak percek múltán csillapodtak. A
lány testét még a gyönyör utáni rezgések járták át. Egyikük
sem tudott megszólalni, de ide nem is kellettek szavak.
Végül a vámpír
elzárta a csapot, adott egy szeretetteljes puszit a másik
homlokára, aztán vámpírsebességgel bevitte a szobába. Csillogó
vízcseppekkel borított meztelen testét leterítette az ágyra,
mintha csak egy selyemlepedő lenne. Befeküdt mellé, úgy, hogy a
lány bal lábát összekulcsolta az Övével, és közben fejét
ráhajtotta a mellkasára. Pont a szívének lakhelyére. Elena
percekig hallgatta annak egyenletes dobogását. Megnyugtatta. Mellkasa
hullámzott a levegővételeitől, szaporán járt fel s alá, és ez
édes mosolyt csalt a hasonmás arcára. Ráeszmélt, hogy Ő olyan
volt számára mint a drog. Mindig több, és több, sokkal több
kellett belőle. Elena elmerengett azon a kérdésen, hogy vajon
tényleg egy útszéli motelben kellett oda adnia magát Damonnak? És
mikor felnézett a másik boldogságban úszó szemeibe, rájött,
hogy mindegy volt, hogy hol tették meg a következő lépést...a
lényeg, hogy megtették. Az a tökéletes hely, ahol együtt vannak.
És az bárhol lehet.
Tekintetük
hosszú percekre összekovácsolódott, és Elena Gilbert úgy
érezte, hogy az azúrkék óceán karjai szorították magukhoz,
melyek fogságából nem tudott, és nem is akart szabadulni.
.png)
.gif)
.png)
Al Septien 
