Íme a legelső írásom...We need to talk.

Egy kis plusz infó a fict-el kapcs: 3x08. rész után játszódik

1. fejezet

-Confession-

Damon földbegyökerezett lábbal állt a konyhában, úgy tett, mintha nem hallott volna egy szót sem abból amit a lányok beszéltek, bár ez eleve kivitelezhetetlen lett volna a vámpírhallása miatt.

• Reggelt Elena, Szöszi!

Elena és Caroline hirtelen összerezzentek. Annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy még Caroline sem vette észre, hogy valaki bement a házba. Elena magán érezte a vámpír ellenálhatatlan tekintetét, de egyszerűen nem mert megfordulni, tekintve azt amiről az előbb beszéltek Car-el. Barátnője egyből vette a lapot és meg is törte a csendet.

• Nos, látom én most itt felesleges leszek...úgyis még be kell ugranom Tylerhez.- mondta mindkettőjük felé fordulva Caroline.
• Óhh, persze, meg kell róla győződnöd, hogy a kis barátod nem alapított-e a jövőbeli hybrideknek egy „Imádjuk Klaust” klubbot.- az iróniát jól kilehetett venni Damon szavaiból.

Elenát ez az egy mondat zökkentette ki a mélázásból.A lány tudta milyen Damon, talán még saját magánál is jobban ismerte a vámpírt, ám mikor elővette ezt a stílust, csak úgy forrt benne a düh, egyben szerette is ezt benne. Furcsa párosítás volt ez. Elena lassan megfordult, de talán nem kellett volna, a vámpír túl közel volt hozzá, szinte beszippantotta az aurája.

• Damon, mint mindig, értékelem a humorodat. - vágta oda gúnyosan a vámpírlány.
• Szöszi, tudod, rám mindig számíthatsz.- mindezt úgy mondva, hogy egyik szemét sem vette le Elena ajkairól.
  Caroline érezte, hogy ez a végszó, szépen bepakolta a táskájába a cuccait, majd elindult a bejárati ajtó fele. Még mielőtt kilépett volna az ajtón huncutul odavetette.- Szerintem épp itt az ideje, hogy beszéljetek róla. - Elena szíve nagyot dobbant e szavak hallatán és ezt a vámpír is jólesően érzékelte. Még mielőtt a vámpír joggal tehette volna szóvá, Elena közbeavatkozott és hátrébb lépett, hogy még ha akarná se tudná megérinteni a vámpírt.

• Ric mesélte, hogy találtatok valamit, amivel örökre megölhetjük Klaust.

• Elena, itt van a bökkenő, nincs olyan, hogy mi.- Damon tudta, hogy miért mondja ezt, még is ez a pár szó belülről égette.- Én és Ric, vagy én és mindenki más megöljük Klaust, de te ne avadkozz bele. Tudom, már nagyon belejöttél ebbe a buffy-s szerepbe, de kérlek szépen most az egyszer ne menj a saját fejed után.
• Hmmm, ezt irónikus, pont egy olyan szájából hallani, aki csak azért megölte a legjobb barátját, mert a többi ember próbálta megfékezni abban, hogy a saját feje után menjen. - mondta a kelleténél ingerültebben.
• Áuuuuucccs...Tusé! 1:0 a javadra!- horkant fel viccesen Damon. Elena a meglepődöttségtől nem tudott mást csinálni mint magában kuncogni, egyáltalán nem ilyen reakcióra számított.
• Ha már itt tartunk, Ricel megbeszéltem a dolgot és megint BFF-k lettünk.- Elenának még mindig mosoly volt az arcán, de egyszer csak átváltott zavarodosságba, ahogy Damon közeledett felé azzal a jól megszokott mohó tekintetével. Tudta, hogy hátrálnia kéne vagy megkerülni őt, de egyszerűen nem bírta megtenni. Az esze tiltakozott, ám a testének minden egyes porcikája vágyott a vámpírra. Ezt Damon is tudta és ő is, már nem volt hova futni.
• Nos, Gilbert kiasszony mi tévők legyünk? Megfogadjuk kisebb Forbes tanácsát? Mert valami azt súgja, hogy hallgatnunk kéne rá.- Damon kaján mosolya még mindig ott virított az arcán és mégis komolyabbnak tűnt mint valaha. Elena tudta, hogy igaza van, de nem volt hozzá energiája, hogy újból kimondja azokat a szavakat, melyek tőrként fúródtak bele a szívébe. Elena nem bírta tovább és kitőrt a „szorításból”. Damon megadóan hátrébb lépett, így a lány megkerülte és leült a nappaliban elhelyezett kanapéra. Damon nagyot sóhajtva leült mellé a kanapéra, pont annyira, hogy a ruháik összeérjenek. Percekig ültek egymás mellett, ilyen még nem volt velük. Mindkettőjüket emésztette a vágy, a bűntudat, tehetetlenség, de legfőképp a düh. Elena dühös volt az egész világra, legfőképp magára. Megbírkózott a szülei elvesztésével, valamint azzal a ténnyel, hogy a mindent elsöprő szerelem amiben élt 1 éven keresztül hazugságra épült.Viszont most azzal kell szembenéznie, hogy egy olyan emberbe szeretett bele, akit sokszor megvet, akivel nem lehet közös jövője és aki a volt barátja testvére. Elenában kavarogtak az érzelmek, nem akart egy újabb Kathrine lenni, már a gondolattól is viszolygott. Damon jól tudta, hogy mi játszódik le a lányban, de azt szerette volna, ha ezeket megosztja vele. Ő azt akarta, hogy szemtől szemben mondja neki, hogy szereti. A vámpír magában félve mondta ki ezt a szót, mert még maga sem hitte el. Általában tudni szokta, hogy mit tegyen, de most tanácstalan volt és ez felzaklatta. Neki is csak ki kellett volna kapcsolnia az érzelmeit, és buummm, minden meg van oldva. Ekkor ránézett a mellette ülő lányra és tudatosult benne, hogy ez lenne a világ legnagyobb hülyesége. Akármennyire is szerette volna, hogy beszéljék meg a kettőjük között lévő kapcsolatot, sokkal jobban szerette annál a lányt, mintsem tovább rontson a helyzeten.
• Nah, ha már megvolt az 5 perc hatás szünet, akkor találjuk ki, hogy hogyan tovább. Ahogy hallottam a Lexi által nyújtott gyorstalpaló „Ripper Rehab” befuccsolt. Az egy dolog, hogy találtunk egy új fegyvert Klaus megölésére, de ettől még ugye a kisöcsém nem fog leszokni a friss emberi vérről.
• Damon... nem tudom, hogyan tovább. Ötletem sincs, már belefáradtam ebbe az egészbe és ezt Stefannak is megmond...- harapta el a végét, mert ahogy kimondta ezt a mondatot, már meg is bánta.
• Ühhüüüm, akkor csak velem vagy képtelen őszintén beszélni.- nézett rá azzal a két szép azúrkék szemével, melyben megtalálható volt a boldogság és a fájdalom is. Elenának összeszorult a szíve és tudta, hogy nincs más választása, őszintének kell lennie.
• Igen, elmondtam neki, hogy ha nem fog kűzdeni azért, hogy érezzen, akkor örökre el fog veszíteni. Az életem hátralevő részében nem fogok olyan után futni, aki nem képes megváltozni miattam, a szerelmünkért. - a lányban, akkor és ott tudatosult, hogy aki most mellette ül, pont ezt tette, Damon képes volt úgy beleszeretni, hogy ki voltak kapcsolva az érzelmei.
  Ez a felismerés most mindennél többet jelentett a lány számára. Elena már nem gondolkodott, csak áthidalta azt a pár centi távolságot ami köztük volt és gyengéden átölelte Damon nyakát. A vámpír először nem tudta mire vélni, de nem bontotta ki magát az ölelésből, inkább lágyan átkarolta Elena derekát. Elena egyre szorosabban szorította magához, úgy hogyha Damon ember lenne akkor már biztos, hogy feljajdult volna fájdalmában. A férfiban tomboltak az érzelmek, ezért a pillanatért volt érdemes változnia. Egyszercsak Elenának bevillant két régi kép, ahogy átöleli a férfit az erdőben és a Salvatore panzióban. Ez most más érzésekkel töltötte el a lány szívét. Így összeölelkezve lehettek pár percig, mikor Damon érezte, hogy Elena mellkasa rázkódik. A lány szemeiből patakokban folytak a könnyek a megkönnyebbüléstől, szeretettől. Ezek örömkönnyek voltak. Az idősebbik Salvatore elengedte a derekát és egyúttal lehámozta magáról a hasonmás kezeit, majd két kezébe zárta sírástól kipirosodott arcát, mélyen a szemébe nézett, minha csak meg akarná igézni. A lány teljesen elveszett a vámpír igéző tekintetében. Nem szólaltak meg, még is tudták, hogy ugyanarra gondolnak. Elena érezte, hogy nincs más hátra, el kell engednie a múltját és megadni azt Damonnek, amit nála jobban senki sem érdemel meg.
• Azt hiszem....beléd szerettem....-préselte ki magából Elena, szerelemtől búgó hangon.
• Csak kibújt a szög a zsákból...- Damon teli mosollyal az arcán bökte ki ezt a pár szót, ám még ez a mosoly sem tudta tükrözni a belsőjében dúló örömöt, szerelmet, boldogságot.
• Áhhh, hihetetlen vagy – mondta, miközben jól vállonboxolta a vámpírt.
• Tudod, hogy én is - és ezzel nyomott a homlokára egy puszit.