3x08. Delena Bed Scene. Figyelem! Néhol 16 karikás jeleneteket tartalmaz.

Was it a dream?

Elena alig várta, hogy felérjen a szobájába, majd belehuppanjon a frissen megágyazott franciaágyába. A nap eseményei úgy megviselték, hogy testének elemei lemerültek, fizikailag elfáradt. Meghökkentő volt számára, hogy egy olyan erős, félelmet nem ismerő eredeti vámpír, mint Rebekah, a szeme láttára esik össze a csalódottságtól. Cseppet sem kellett volna sajnálnia az Őst, ám mégis a vártnál több együttérzést táplált Klaus húga iránt. Ez volt Elena embersége. Rebakaht, Klausba vetett hazugságra épülő hite semmisítette meg lelkileg. Látta, ahogyan a lányt felőrli a végtelen szeretet, melyet testvére iránt érzett. Még úgyis, hogy közben mérhetetlen gyűlölet járta át halott szívét. Elena eszében folytonosan, Rebekah szünni nem akaró zokogásának hangja járt. Talán ezért is lepődött meg annyira, mikor meglátta az ágyán heverő, cinizmusárol oly híres vámpírt.

• Ahh, Damon, komolyan?- kérdezte kimerültségben úszó sóhajjal.
• Megtaláltuk Mikaelt.- elterülve az ágyon, mindkét kezét feje alá gyűrve válaszolt a lánynak.Mi? Hogyan?

• Nem tudom. Szerintem Kathrine áttörést ért el. A terv beindult.- vetette oda könnyedén. Elena csak egy szemöldök felhúzással reagált az újonnan érkező információkra.-Látod? Mondtam, hogy ne aggódj.- mondta szikrázó szemekkel, majd pár másodperc múlva újra megszólalt.-Gyerünk. Üss. Kiabálj. Sikítozz. Lefogadom, hogy ezt tervezgetted egész nap.- hívta fel keringőre némi gúnnyal a hangjában.
• Nem fogok kiabálni.- válaszolt teljes higgadtsággal, majd közelebb lépett ágyához és megigazította párnáját.
• Miért nem? A hátad mögött cselekedtem, kiszabadítottam Stefant. És tudod mit? Visszaütött. Még nagyobb pöcs mint valaha. Csak most már a mi oldalunkon.- nyomott egy szája sarkán megjelenő mosolyt a lányra.
• Nem vagyok dühös. Csak fáradt és aludni akarok.- eközben megfogta takaróját majd ráncigálni kezdte. Szándékában állt kihúzni nem várt vendége alól, de mind hiába, a vámpír nem tágított az ágyáról. Damon, mintha észre sem vette volna, hogy útban van, úgy folytatta tovább eszmefuttatását.
• Szerintem Mikael fegyvere egy karó, mivel említett valamit róla.
• Nos, biztos az amelyiket a fehértölgyből faragták, mielőtt elégették volna.
• Szóval igazam volt.- nézett önelégült mosollyal Elena szemeibe.

A lány vágott egy fintort jelzésképp, hogy már nagyon unja ágyáért való kűzdelmét. Nem volt más választása, ha végre nyugovóra akart térni, így kénytelen volt bemászni Damonhöz.

• Mindezek után, a fal mégis Mikaelhez vezetett.- jelentette ki a férfi.
• Sokkal többhöz ennél.- egészítette ki Damon észrevételét, majd becsusszant takarója alá és szép lassan elhelyezkedett a vámpír mellett.
• Szerintem Rebekah is velünk van. - elgondolkodva nézett maga elé.
• Tényleg? Mit tudtál meg tőle? - kíváncsiskodott.
• Hogy ő is csak egy lány, aki túl fiatalon vesztette el édesanyját, és aki vakon és meggondolatlanul tud szeretni, még ha ez fel is emészti.- ahogy száját elhagyták a szavak, rögtön tudta, hogy mit fog gondolni erről a másik.
• Ismerős érzés, ugye? - kérdezte tőle elhalt hangon, miközben odafordult hozzá. A férfi csak nézte a mellette fekvő lányt, pedig az összes porcikája üvöltött azért, hogy átkarolja Őt, védve mindentől és mindenkitől.
• Igen. Nagyon is.- lesütött szemekkel fordult szembe vele, majd mikor felnézett rá, kéztetést érzett, hogy közelebb húzódjon hozzá. Stefan emberségéért való harc felemészt engem.- mondta ki végül azt, mi szívét oly kegyetlenül mardosta.

• Ahogyan engem is. Talán még a sajátoménál is jobban. - suttogta a hozzá egyre közelebb bújó Elena ajkaiba. A Gilbert leányzó csak ámult magában, hogy az a Damon, aki egy éve az ő barátait akarta halomra gyilkolászni, most ott fekszik mellette és meghittebben beszélgetnek, mint valaha. Soha nem érezte magát lelkileg ennyire közel a férfihoz, mint aznap éjjel.
• Nem vagyok rád dühös, amiért kiengedted.- ezzel együtt hátrafordult a kisasztalon lévő lámpához és leoltotta. Ezután a fejét visszahelyezte ugyanoda, ahol még pár másodperce Damon ajkait vizslatta. - Szerintem te leszel az, aki megmenti őt magától.- szólalt meg végül.
• Hmm...ha már engem is megmentett valaki.- olyan hálával nézett a másik szemébe, mint még soha senkiébe. Elena szívverése lelassult, két dobbanás közt, mintha a megszokottnál több idő telt volna el. Damon csontig hatoló tekintetével fürkészte a lány arcát, hogy vajon mire gondolhat. Ebben a percben bármit megadott volna, hogyha a vámpírlét gondolatolvasó képességgel is jár. Igaz, ezen könnyen segíthetett volna, csak megigézi és már mindent tud. Ám ezek az idők elmúltak.
• Igen? És ki az a hős? - incselkedett a lány leplezve zavartságát. Nem akart vagy csak nem mert beszélni a Damon iránt egyre erősödő érzéseiről?Maga sem tudta rá a választ.
  Stefan testvére egyáltalán nem ilyen reakcióra számított, de belátta, hogy az érzelmek felszínre törését nem lehet erőltetni. Ő volt rá az élő példa.
• Egy harcos hercegnő. - egyre közelebb merészkedett a hasonmás reszkető ajkaihoz.

Egyszerre vettek levegőt, egyikük sem akarta megtörni a szinte már dallamosan csengő ritmust. Elenát egyszerre a hideg és meleg is kirázta. Maga a férfi, úgy ahogyan volt, káprázatos hatással volt rá. Miért érzi úgy, hogy Damon pillantásától megsemmisül? - átfutott az agyán e nevetséges kérdés. Percekig csak nézték egymást, nem bírtak betelni a gyönyört okozó pillanattal. A lány elméjébe áramütésként villant be a bűnös gondolat. Teste engedelmeskedett ennek a vágynak. Félve tette meg azt a piciny távolságot, mely számára szakadékként tátongott köztük. - Szükségem van rád. - búgta a vámpír kiéhezett ajkaiba. Ez az egy mondat képes lett volna falakat rengetni Damon halott szívében, de tudta, hogy ez még kevés. Ennél több kellett neki. Elena agyában egyetlen szó keringett. Damon. Kész volt megtenni azt, mely Damonnak a világot jelentette. Elena érezte a férfi forró leheletét és már tapasztotta volna ajkait a másikéra, mikor az lágyan megcirógatta kipirult arcát.

• Ennek nem most és nem így kell megtörténnie. - törte meg a varázst, miközben az elpirult lány füle mögé hajtotta aranybarna hajtincsét.
• Damon,..én...én...- alig jutott szóhoz a férfi visszautasításától.
• Te most gyere ide. - majd feljebb tolta magát az ágyon, megfogta Miss. Gilbert mindkét karját és egy finom mozdulattal magához húzta. Lassan hajtotta le fejét Damon mellkasának bal oldalára, mikor érezte, hogy a férfi ujjai fel-alá járkálnak gerincén. Elena beleborzongott az idősebb Salvatore érintésébe, miközben úgy ölelte felsőtestét, mintha félne, hogy bárki is elveszi tőle.

Az éjszaka további részében így összekuporodva feküdtek a holdfénytől megvilágított szobában. Damon hallotta Elena minden egyes szívdobbanását. Nyugtató hatással volt rá. Miközben ölelték egymást, elgondolkodott rajta, hogy szeretne többet megtudni szerelméről. Nagyon is jól ismerte, de ez neki nem volt elég. Ő többet és többet akart a lányból.

• Hogyan képzeled el a jövődet húsz év múlva? - tette fel váratlanul.
• Most tényleg erről szeretnél beszélni? - meglepetés erejével hatott rá a neki szegezett kérdés.
• Igen, tényleg. - nézett le rá, majd adott vékony kezére egy puszit.
• Hmm.. - gondolataiba merülve bámulta szobájának mennyezetét. - , először is, fel akarom építeni a karrieremet. - Tudom, tudom, mit gondolsz - mosolyodott el, erre a férfinak is szélesebbre húzódott mindkét szája sarka -, az a lány, aki egy cseppnyi vérével félig vámpír, félig vérfarkasokat tud létrehozni – hagyott egy lélegzetvételnyi szünetet. - egyetemre szeretne járni.
• Ühhüm, ez valóban viccesen hangzik. - nevette el magát. -  Jól van, tudod, milyen vagyok. Folytasd! - aprócskán belecsípett Elena derekába.
• Áuuuuu!!! - felnyögött, majd egy laza mozdulattal belerúgott a férfi hozzá közelebb heverő lábába. Damon csak horkantott egyet és még jobban szorította a másik törékeny testét a magáéhoz. - Hol is tartottam?- kérdezte elvesztve a fonalat.
• Az egyetemnél. - segítette ki a vámpír.
• Jajjj, igen. Szóval az iskola. Akár hiszed, akár nem, író akarok lenni. - válaszolta eltökéltséggel hangjában.
• Ki gondolta volna? - halk kuncogás kíséretében ugratta az idősebb Gilbertet. - És ezek után? - intett kezével, hogy folytassa mesélnivalóját.
• Szeretnék megházasodni, szülni gyerekeket - kis szünetet hagyva-, lehetőleg kettőt, egy fiút és egy lányt. - ám rögtön észbe kapott, hogy lehet ezt nem kellett volna elárulnia, mert látta a férfi arcára kiülő szomorúságot. Ugyanaz járt a fejükben, de még mielőtt Damon megszólalhatott volna, a lány megelőzte.
• Ne, ne mondd ki. Nem haragszom rád, ezt tudnod kell. - simított végig puha kezével a másik arcán.
• Az hiba volt. Nagyon nagy hiba. - finoman nyúlt az arcán pihenő Elena kezéért, majd lesütött szemekkel vette le róla. - Mi lesz a nevük?- szinte a semmiből szegezte neki a kérdést.
• Kiknek? -értetlenkedett a hasonmás.
• A gyermekeidnek. - szívmelengető mosolyt küldött szerelmének, úgy várta a választ.
• Óóó, nem tudom. Ezen még sosem gondolkodtam, - morfondírozott. - talán lehetne a szüleim neve, már mint az örökbefogadó szüleimé. Damon erre csak bólogatott. Tetszett neki az ötlet. - Habár lehet, hogy Jennának fogom hívni a lányt. - töprengett még mindig rajta.
• És a fiút ?- csibészes nézéssel húzogatta fel- alá szemöldökét.
  Kettejük fejében ugyanaz a név jelent meg. Ezt egyszerre mondták ki. Ric. A hasonmás arcán akkora vigyor jelent meg, amitől még Damonnak is röhögni támadt kedve.
• Hihetetlenek vagyunk, ugye tudod? - álmos pillantással nézett fel a férfira, érezte, hogy valami nincs rendben, szemei kezdenek fájni a kimerültségtől.
• Azok. Viszont úgy vettem észre Gilbert kisasszony, hogy maga álmos. Alvásidő van. - lágyan, mégis ellentmondást nem tűrő hangon parancsolta volna ágyba, ha már nem ott lettek volna.
• De...de...ugye nem hagysz el? - jóformán már félálomban suttogta.
• Nem, hisz megígértem. - óvatosan hámozta le Elena kezeit testéről, majd bebújt mellé a takaró alá és magukra húzta azt. Még mielőtt ő is álomra hajtotta volna fejét, nyomott a lány elbűvölő arcára egy jóéjtpuszit.

Azóta a meghitt éjszaka óta kereken egy hónap telt el. Mindkettőjük számára az az éjjel sorsdöntő fordulatott jelentett kapcsolatukban. Őszintén megnyíltak egymásnak, főleg Elena. A jövőképét, céljait eddig csak Stefannal osztotta meg, de immár biztos volt benne, hogy Damon is kiérdemelte ezt. Sőt, ennél még sokkal többet. Így eljött annak az ideje, hogy ezt megünnepeljék. Kathrine hasonmása erre az alkalomra egy különleges meglepetéssel készült.

Damon fel-alá járkált fényűző szobájában, kezében egy whiskyvel csurig teli pohárral. Miközben már bejárta szobájának fontosabb részeit, előszeretettel lögybölte ki poharának tartalmát. Whiskyjéből került a padlóra, az ágyra, és még a szekrényre is. Elméjült gondolataiban. - Ez lesz az első hivatalos randink. - állapította meg. - Hova vigyem? - töprengett tovább. - Állj, állj, állj, haver! Most komolyan ezen tépelődsz? Olyan vagy mint egy tinédzser .- okította ki magát. - Nah és akkor mi van? - válaszolt egy kérdéssel. - El sem hiszem, hogy magammal veszekszem. Ez a mondat éktelen nagy vigyort csalt az arcára. Mikor már megelégelte a magával való konfliktust, gyorsan leráncigálta magáról az izmaihoz tapadó fekete polóját, majd ágyára dobta. Sebbel-lobbal sietett be fürdőszobájába, miközben sebesen tolta le magáról farmerját és az az alatt lévő boxerjét. Megengedte fürdőkádjába a vizet, ezt követően hátrafordult, szembe a tükörrel. Elégedetten mustrálta meztelen felsőtestét. Majd mikor kádja megtelt, visszafordult és vámpírsebességgel vetette bele magát a habokba. Elterpeszkedett, miközben gondolatai csak a lány körül forogtak. Behunyta szemét és maga előtt látta Elena gyönyörű arcát, olajbarna bőrét, karcsú alakját. Átjárta testét szerelmének képe és még azt sem vette észre, hogy valaki mosollyal az arcán figyeli őt.

• Arckifejezésedből ítélve, biztos rám gondolsz.- törte meg az ábrándozását Elena.
• Elena? Hogy, hogy te itt? - kérdezte meglepődve. - Nem úgy volt, hogy érted meeeeee... de nem ért a kérdés végére, mert a szeme elé táruló látvány lesokkolta.
• Szerintem értékelni fogod, hogy én jöttem hozzád. - azzal a lendülettel dobta le magáról fehér köntösét, mely alatt meztelen teste pihent.

Damonnak kikerekedtek a szemei. A szeretett lány ott állt előtte anyaszült meztelenül, tökéletes testével. Elena úgy nézett Damonra, mint aki azonnal rá akarja vetni magát, ellenben csak ennyit szólt.

• Mr. Salvatore, ha már kinézegette magát, akkor talán be is invitálhatna magához. Elvégre csak nem lehet megvárakoztatni egy hölgyet. - mondta a másiknak bujaságot árasztva minden egyes szavával.
• Igaza van. Köztudott, hogy én egy úriember vagyok, ezért..... - hirtelen, vizes kezével elkapta a másik bal csuklóját, lehúzta magához, majd megfogta a lány derekát és beemelte a fürdőkádba.- Így ni. Megfelel hölgyem?- kérdezte huncutul.
• Tökéletesen. - nézett a boldogságtól sugárzó szemekbe, majd egyre közelebb tolta testét és egyúttal formás melleit is Damonhöz. A férfi teste azonnal reagált erre. Alul is.
• Hmmm, ez a belépőd igen Kathrinesre sikeredett.- lehelte bele Elena ajkaiba.
• Ez a csajozós duma tekintve a helyzetemre – húzodott mégjobban Damonhoz-, nálam nem jön be.- széles mosolyra húzta mindkét szája sarkát.
• Akkor még finomítanom kell a módszereimen. - végig simított a hasonmás hátán, majd egy puha mozdulattal átkarolta, és végül magára húzta. 
• Huppsz. - kacagott fel a vámpír. Elena testét elborította a tüzes vágy, ahogy hozzá dörgölődzött Damon férfiasságához. A vámpír mélyen belenézett szerelme bujaságtól izzó szemeibe és elveszett bennük.
• Mindennél jobban szeretl... - vallott volna szerelmet, de Elena rátapasztotta mutatóujját az ajkaira, jelezve, hogy tudja. Nem volt szükség szavakra. Két kezébe fogta a vámpír arcát, és adott ajkaira egy szenvedélytől fűtött hosszú csókot. Először csak finoman járták körbe a másik nyelvének összes pontját, majd egyre vadabbul mélyültek el egymásban. Elena pillanatnyi kielégülése miatt, kiszakadt a csókból, de nem sokáig bírta Damon nélkül, ezért ajkaival célba vette a másik nyakát. Elárasztotta forró érintésekkel, miközben egy leheletnyit beleharapott.
• Nem megy ez neked. - fogta meg hosszú hajánál fogva, miközben viszonozta az érzéki csókokat. Csak épp a lány mellén.
• Igen? Akkor mutasd meg hogyan kell! - párától begöndörödő hajtincseit kezével az egyik oldalára fésülte, utat engedve Damonnak, hogy hozzáférjen nyaki ütőeréhez. Egyáltalán nem félt, sőt, kívánta, hogy a vámpír fogai belevésődjenek nyakába.
• Biztos vagy benne? - szinte ajkaiba mászva kérdezte tőle. Elena a másik szemeiből kiolvasta a vér utáni vágyódást, ezért csak egy szóval válaszolt neki.
• Teljesen. - erre a vámpír finoman végig húzta ujjait a másik nyakán, majd óvatosan belemélyesztette kieresztett vámpírfogait. Abban a pillanatban a fájdalom és az erotika összeolvadt. Pár másodperc telhetett el így, mikor Damon elvette fejét és beleültette a lányt kiteljesedett férfiasságába. Mindketten egyszerre szisszentek fel a mámorító érzéstől. Elena vágytól elborult elméje miatt, egyre homályosabban látta a férfi arcát, mikor az alig kivehetően megszólalt.
• Reggelt, Elena... Szépet álmodtál?

Elena arra ébredt, hogy jobb lába a vámpír ugyanazon lábával volt összekulcsolva. A keze pedig, úgy markolta Damonon feszülő ingjét, mintha arra rá lett volna aggatva egy tilos tábla, mely jelzi az illetékteleneknek, hogy Ő bizony Elena tulajdona. A lány kéjesen belenyögött a férfi nyakába, azt hitte, hogy még mindig álmodik. 

• Damon?! Mi együtt voltu...?! - a vámpír halk pisszenéssel csitította le, még mielőtt az számonkérhette volna.

• Nem. Legalább is úgy nem. Még... .- rákacsintott, majd folytatta tovább. - Csak gondoltam előre szaladok az időben. - majd magára öltötte azt az ellenálhatatlan vigyorát.- Ha a testvérem visszatér unalmas országba, és te karöltve csatlakozol hozzá, most már tudni fogod, hogy mit hagysz ki.- végig simított fekete ingjével takart mellkasán, véletlenül érintve Elena még mindig szorító ujjait. Megvillantotta pajkos mosolyát, de arckifejezése hirtelen megváltozott. Tekintete olyan komolyságot sugallt, melytől Elenának nyomban elállt a lélegzete. - Nem bírtam volna elviselni, hogyha ma reggel azt mondod nekem, hogy megbántad a tegnapi csókot, így inkább álmodban tehetted meg azt, amit akarsz. Ezzel senkinek sem okozol fájdalmat és lelkiismeretfurdalásod sem lesz. -, oly gyötrelemmel a szemében vallotta be az igazságot, melyet Elena még soha életében nem látott a tekintetétben.
  Megszakadt a szíve. Legszívesebben beleüvöltötte volna a fagyos reggelbe, hogy NEM,  egyáltalán NEM  bánta volna meg.

• Csak neked okozom ezzel fájdalmat és ez épp elég. Hagynod kellett volna, hogy megtörténjen, mert a valóság sokkal többet jelent számomra, mint az álomvilág. - belesúgta a fülébe, majd egy arasznyival lejjebb helyezte ajkait, és adott egy hosszan tartó csókot a férfi arcára.