Újabb OneShot; We are One (+18)

Ne hari, hogy még nem hoztam az It's right, just not right now c. fic. 3. részét, de az eléggé hosszú lesz, és addig meg ugye nem lehettek írás nélkül:) Különösen, hogy mostanság DE hiány van, akármennyire is közeledik az újabb rész...Ezért most hoztam nektek egy 18 karikás írást ;) Nem hardcore, inkább egy halvány 18-as ;) Sok szeretettel ajánlom Sleepy DE Tesámnak, Nirvinek, Áginak, Eewanak, Barbinak, Szilnek, Bettinek, Juninak, Marienek, Leilának, Nittának, Cukerrnek, Florcinak, Nikinek. Ha kihagytam volna valakit, előre is elnézést:) Külön köszönet Sleepynek az instrukciókért, ihletért és segítségért (L) Történetről annyit, hogy közvetve a 3x14. rész után játszódik. Remélem sokak tetszését elnyeri az írás, főleg azért mert ez az első szex-jelenetes alkotásom. Nos, Enjoy!!!

We are One

Az éjszaka csendjébe burkolózva, magányosan és fáradtan dőlt el az ágyán. Az este sok jót, és rosszat is hozott számára. Végre meglátta a fényt az alagút végén. Volt mód, és eszköz arra, hogy ne kelljen egész hátralevő életében vérbankként szolgálnia Klausnak, és az ő teremtményeinek. Vagy ha úgy tetszik, ahogy ő szokta hívni; a bajtársainak. Esther gondoskodott róla, hogy megszabadítsa Őt Klaustól. Többé nem kell az első hybrid „rabszolgájának” lennie. Ám a nehezebb része még csak most következett. Az Ősboszorkány az egész vérvonalat ki akarta irtani, az összes gyermekét eltüntetni a föld színéről. Ez azt jelentette, hogy a hasonmás azt a valakit is el fogja veszíteni, akiben megbízott, és akinek a halálát sosem kívánta. Ő volt Elijah. Ő volt az egyedüli olyan Ős, aki tisztelte őt, és nem csak egy játékszernek tekintette. Mert valljuk be, a többi eredeti vámpír úgy játszadozott az életével, ahogyan a kisgyermekek az újonnan kapott labdájukkal.

Elenát megviselték a nap eseményei, így nem is vágyhatott másra, mintsem egy jó meleg, frissítő zuhanyra, mely talán életet lehel belé. De még mielőtt végleg feltápászkodott volna, lassan felült, majd az ágya mellett levő szekrényről kezébe vette telefonját, és automatikusan tárcsázni kezdett. - Kérlek..vedd fel. Beszélnünk kell..- hajtogatta, mintha ettől várta volna, hogy a vonal túlsó végén megszólaljon egy hang. - Vedd fel..Vedd már fel..Tudnod kell...- most már ingerültebben mormolta maga elé, miközben lábát egyre ütemesebb tempóban rázta. Ez határozottan az idegesség jele volt. Még egyszer megpróbálkozott a hívással, újból sikertelenül. Nagy sóhajok közepette vette tudomásul, Damont annyira megbántotta, hogy nem kíváncsi rá. Az ő kapcsolatukban ez már mindennapos volt. Vagy a férfi okozott neki fájdalmat, vagy Ő sértette meg a vámpírt. Azonban a mai nap máshogyan alakult. Nemhogy megbántotta, de egy méretes karót is szúrt a már érző, és dobogó szívébe. Méghozzá most már kétség sem fért hozzá, hogy Ő érte zakatolt.

Elena mérgében az ágy végére dobta telefonját, aztán kényszeredetten felállt, és besietett a fürdőszobájába. A testéhez tapadt ruhadaraboktól gyorsan megszabadult, majd a tükör mellett elhelyezett kis fogasról leemelte köntösét, és belebújt. Megállt a tükör előtt, belenézett, és amit látott, az lelkét jeges rémülettel töltötte el. Elena Gilbert nézett vissza rá, és mégsem. Hol volt az a lány, aki mindig mosolygott? Akiből sugárzott az életkedv? Akárhogyan forgatta fejét, ugyanaz a búskomor lány bámulta őt. Arca megviseltnek, és lesújtóan szomorúnak hatott. Az élete régen annyira könnyű volt. Szerető családja mindig mellette állt. És most? Se családja, se normális élete. Nem volt elkeseredett, nem akarta feladni. Az elmúlt pár hónap megtanította arra, hogyan küzdjön magáért, és a szeretteiért. Ő erős volt, és mégis most annyira gyengének, és megsebzettnek érezte magát. Pedig nagyon jól tudta, hogy ezt nem neki kéne éreznie. Más is ezzel küszködik, és pont Ő miatta. Dühös volt magára, hogy kimondta azokat a szavakat, mellyel egy egész világot döntött romba. Olyan kapcsolatot zúzott porrá, mely még épp csak kibontakozó félbe volt. Vagy mégsem? Ezt nem tudta biztosan, csak egyetlen dolgot. Hogy emészti magát a történtek miatt.

Nem bírta tovább nézni tükörképét, így csak egy pillanatra becsukta szemeit. Próbálta kizárni elméjéből a külvilágot, és legfőképp azt az embert, akit most mindenkinél jobban gyűlölt. Magát. Szemeit még mindig csukva tartotta, úgy gördült végig arcán egyetlen könnycsepp. Zokogása feltörni látszódott, ekkor két ismerős, bársonyos tapintású kéz hátulról közrezárta derekánál fogva. Szorosan a háta mögött, testével az övéhez simulva karolta át, miközben nyakán érezte a férfi leheletét. Elena kissé hátradőlt a karjaiba. A vámpír karjai biztonságot nyújtottak, úgy érezte ilyenkor senki sem bánthatja őt. Az a mondat, mely pár órával ezelőtt léket ejtett a kapcsolatukon, most úgy tűnt, mintha nem is létezett volna. Damon belefúrta magát Elena dús, aranybarnán csillogó hajzuhatagjába, melyet a másik egy szívből jövő mosollyal nyugtázott. A férfi látta ezt a tükörből, erre az ő szája szélén is mosolyt fakasztó gödröcskék jelentek meg. Damon még mindig ujjait összekulcsolva tartotta Elena hasán, úgy ölelte tovább, majd az egyiket levette onnan, és gyengéden felemelte a lány állát.

• Nyisd ki a szemed...nézd meg amit én látok. - suttogta halkan a fülébe.
  Kifújta a levegőt, majd szemei szép lassan kezdtek kinyílni. Saját magát látta, kiegészülve a szerelemmel. Szemeik mosolyogtak. Ez volt Elena Gilbert, és Damon Salvatore. Együtt. Egyként.

• Sajnálom...- fejét lehajtotta, nem mert a tükörbe nézni, nehogy elvesszen abban a szempárban, melyből ő irtotta ki a reményt. Végleg?
• Tudom...- búgta, miközben vissza helyezte óvó kezeit a hasára.
• Azért vagyok rád dühös, mert szeretlek. - picit hátrébb döntve fejét, Damon arcához simulva súgta.
• Hmmm. Én nem ilyen hangsúlyban mondtam. - arcát még jobban dörgölte a másikéhoz. - De legyen, belemegyek a játékba. Most én jövök. - mondta, egyben még erősebben szorította magához a lány testét. - Talán ez a probléma...- varázsolta a levegőbe a másik szavait.
• Nem...- ujjaival cirógatni kezdte a vámpír kézfejét, aztán nehézkesen kibontakozott az oltalmazó ölelésből, és megfordult. Elena igéző szempárját belemélyesztette Damon tekintetébe, úgy, hogy onnan, ha még akart volna sem tudott volna szabadulni.- ….Ezt kellett volna válaszolnom neked... - szemei még mindig fogva tartották a vámpír egész lényét, nem beszélve a szívéről. Kézfejét felcsúsztatta a férfi nyakán, majd ujjaival hátra simított ébenfekete hajából egy tincset, végül megérintette az arcát. - Azt akartam, hogy ezt tudd. - eközben lábujjhegyre állt, ajkai egyre közelebb, és közelebb merészkedtek Damonéhoz. Mogyoróbarna szemei lecsukódtak, miközben ajkai elérték a másikét. Még mielőtt eggyé forrtak volna, érzékien lehelte az ajkaiba; - Azt akarom, hogy ezt tudd. - ahogy kimondta ezt, úgy tapasztotta száját a másikéhoz. Kezdetben csak egy hosszú érintés volt, majd Damon nem bírta tovább, és nyelvével utat tört magának. Célba vette Elena nyelvének összes pontját. Úgy habzsolták egymás ajkait, mintha életükben nem lett volna ilyenben részük. Talán nem is volt. Stefan bátyja mióta vámpírrá vált, szíve dobogástól mentesen „élt” tovább, ám ebben a pillanatban meg mert volna rá esküdni, hogy érezte annak kattogását. Lehetetlen volt, mégis számára igaz. A lány egy másodpercre kitört nyelveik párbajából, és belemosolygott a másik észveszejtően tökéletes arcába. - Egyébként én sem ilyen hangsúllyal mondtam...- elnevetve magát, de még mindig Damonhoz bújva szólalt meg.
• Óhhh, igen? Igaz, nem én vagyok a színjátszás nagymestere. - kezeit lecsúsztatta a csípőjéhez, de még mielőtt bármit is tett volna, így szólt ; - Akkor taníts! - szemöldökét le-fel vonogatva, hirtelen megragadva ölbe kapta, és a fürdőszoba padlójára terítette szenvedélytől forrón izzó testét, melyet még mindig köntös védett Damon finom érintéseitől. A férfi gyengéden maga alá gyűrte vágytól reszkető alakját, egész testével ránehezedett, de csak épp annyira, hogy a másik érezze Őt. Teljes, tökéletes, és észbontó valójában.

Elena alig bírta türtőztetni magát, testének összes eleme annyira vágyott a másikra, hogy szinte már fizikai fájdalmat érzett. Két év gyötrelem, és kapcsolatuk hullámvölgyeinek átvészelése után, végre teljesen maga mellett tudhatta. Jelen esetben rajta. - ez a gondolat megmosolyogtatta. Ekkor elméjébe lassacskán felvetődtek olyan kérdések, melyeket jobb lett volna nem megválaszolnia. Megtehetik ezt? Megteheti ezt Stefannal? Lehet, hogy nem volt helyes amit tesz, de nem volt képes parancsolni a szerelemnek, testének, és legfőképp annak a szenvedélynek, melyet mindig is érzett a férfi közelében. Számára ez a szenvedély mindig is az elméjének blokkolását jelentette. Igen, a Damont körülvevő élet, melyet akárhogy is próbált tagadni, mindig is magával ragadta, és beszippantotta. Az a vámpír aki csak az élet kioltásának szentelte életét, sehol sem volt többé. Legalábbis nem úgy mint régen. Elenának el kellett fogadnia, hogy Ő a természet ragadozója, egyben a lány ajándéka is. Akármit is fog csinálni a férfi, sohasem tagadhatja meg magát. De tehet azért, hogy jobb legyen. És már tett itt, talán többet is mint kellett volna. Elena szerette ezt benne, ezért sem gondolta komolyan azt amit a bálon mondott neki. Nem is értette, hogyan formálhatta száját azokra a szavakra.

Testét égette a köntös „érintése”, ő a bőrén akarta érezni a másikat. Azonban a gondolatba is beleborzongott, hogy ezen az éjszakán meg fog történni, az amiről tudta, hogy elkerülhetetlen. Damon két kezével a padlót támasztva hajolt fölé, és adott arcának bal oldalára egy apró puszit, majd ajkait súrolva a másikra is. Elena Gilbert úgy remegett, mint a nyárfalevél. Mintha csak az első alkalma lett volna.

• Ne remegj...Nem harapok...- mondta, miközben elárasztotta nyakát édesebbnél édesebb csókokkal. Azt akarta, hogy tudja, Ő nem csak egy, a tömérdek mennyiségű nő közül, kikkel dolga volt. Nem egy Rose, nem egy Andie, és legfőképp nem egy Kathrine. Ő különleges. Az, aki mélységesen megbántotta, mégsem tud rá tiszta szívből haragudni, mert szereti. És Elena is ezért tudott újra és újra megbocsátani a férfinak. Szereti. Szereti, és szereti. A szörnyű valóság néha oly tisztára mossa a partot, melyen öröm járni. Ezt történt velük.
• Egy vámpír szájából ez nem hangzik túl bizalom gerjesztőnek. - száján megjelentek azok a jól ismert gödröcskék, aztán egy váratlan mozdulattal megfogta a férfi tarkóját, és magára húzta, úgy csókolta kiéhezett, szerelemre lüktető ajkait. Nyelveik újra egymás ölelésében találták magukat. Damon mosolyával megszakította a hosszan tartó, és heves csókcsatát, melyet még az éjjel során ezerszer meg akart vívni a lánnyal. Egy váratlan pillanatban pozíciót váltott, úgy, hogy most Ő került alulra. Elenát meglepte a gyors váltás, egyben élvezte is. Felült, épp úgy, hogy a vámpír legérzékenyebb pontjához dörgölte fenekét.
• Kisasszony, csak óvatosan. Az egy nagyon érzékeny terület...- felnevetve simított végig a köntös alól kikandikáló meztelen combján. - Nos, tanárnő...tanítson! - gyöngéd hangnemben utasította.
• Pssszt. - pisszegte, miközben jobb kezének mutatóujját rátapasztotta az ajkaira. - Akkor most én jövök. - húzódott mosolyra mindkét szájának sarka.
  Elena annyira lassú tempóban hámozta le magáról köntösét, amennyire csak lehetett. Látni akarta a férfi csodálatot sugárzó szemeit. A vámpír ki volt éhezve, mint testileg és lelkileg is a másikra. Mikor már vállai, mellei, és egész teste meztelenül mutatkozott előtte, újból lehajolt hozzá, és adott a kéjtől duzzadó ajkaira egy érzéki csókot. Ő eközben átkarolta, majd bizsergetően végig húzta ujjait a gerincén. A hasonmás belenyögött az érintésbe. Olyan érzelmeket váltott ki belőle az idősebb Salvatore, melyet álmában sem gondolt volna. Damon tenyerei egyre lejjebb, és lejjebb jutottak el a hátán. Cirógatását nem hagyta abba, nem volt képes egy percre sem levenni kezeit a lányról. Mikor teljesen leért, derekánál fogva, még véletlenül sem téve elhamarkodott mozdulatot, ült fel, úgy, hogy játékos nyelveik még mindig elválaszthatatlanok voltak. Egy ideig. Damon nem érte be ennyivel, muszáj volt ajkain éreznie a lány selymes bőrét, így az egyik karjával ölelve, másikkal pedig a padlót támasztva, merült el Elena domborodó mellei között. Nyelvével körbejárta melleinek összes apró részét, kezdve a mellbimbókkal. A Petrova vérvonal utolsó leszármazottja, szenvedélytől ittas állapotban, heves zihálások közepette élvezte a jóleső érintéseket. A férfi egy apró mosollyal nyugtázta a fülének kellemes hangokat. Kényeztetése már nem csak a melleire, hanem kulcscsontjára, a nyakára, de legfőképp a sóvárgástól dús ajkaira terjedtek ki. A lány nem bírta tovább tétlenül, neki is szüksége volt a másikra, ezért egy szerelemmel teli csókkal egybekötve kezdte el kigombolni a vámpírra „nehezedő” ingjét. Gombról gombra egyre közelebb jutott hozzá, az izmos mellkasához. És mikor már az összestől megszabadította, a látvány elkápráztatta. Látta már ezelőtt is kidolgozott felsőtestét, de most mégis fenségesebbnek találta, mint valaha. A szerelem ezt teszi az emberrel. Megőrjíti, felemészti, és meggyönyörködteti. Nem habozott tovább, viszonozta a varázslattal felérő érintéseket, úgy, hogy most a másik nyögött bele a forróságtól felhevült fürdőszoba csendjébe. Mellkasát, hasát,és száját beborított szerelme vágya Ő érte. Ám semmi sem tart örökké, legalábbis az ember életében. Így Elena „elhagyta” felhevült testét, és boldogságtól megbabonázott tekintettel nézett bele szemeibe, mire Ő válaszként, csípőjét megemelve, egy sebes mozdulattal maga alá parancsolta. Újból az eredeti felállásban találták magukat. Csak most Kathrine hasonmásának egész teste természetes valójában pompázott, mellyel a másik képtelen volt betelni. Másodpercekig kavarogtak egymás tekintetében, miközben Damon ujjaival egy eltévedt barna hajtincset fésült el szempillájáról. Mindketten átadták magukat a pillanatnak. Csak nézték egymást, nem szólaltak meg. Szemeik óhaja a másiké iránt nem szűnt meg létezni. Végül, az erősebbik nemhez tartozó személy szakította félbe a csodát, hogy egy újabbat teremtsen. Megszabadította magát az utolsó két ruhadarabtól is, melyek megakadályozták bőrük találkozását. Fölé magasodott, majd homlokától kiindulva kezdte el csókokkal „betakarni” meztelen, karcsú alakját. Ahogy haladt közelebb, most az ő legérzékenyebb része felé, úgy Elena lélegzetvételei egyre gyorsultak. Minden egyes érintés futótüzet indított el testében. A vámpír mikor ahhoz a ponthoz ért, melytől combjai maguktól szétnyíltak, és azt halmozta el nyelvének kényeztetésével, miközben ujjaival is besegített az örömszerzésbe, a lány egyből kéjtől terhes zihálásba kezdett. Pulzusa az egekbe szökött, ahogy fokozódott a mámor. Mindkét kezével beletúrt kócos, fekete hajába, miközben torkát egyre hangosabb nyögések hagyták el. Háta megfeszült, keze megkereste a másik szabadon hagyott kézfejét, és ujjait összekulcsolta az övével. Damon csak egy huncut mosoly erejéig hagyott fel teendőivel. Nem akart elkapkodni semmit, azt akarta, hogy a másiknak jó legyen. Azonban az idősebb Salvatore sem bírta sokáig, eggyé akart válni Vele. És Ő pedig magában akarta érezni az azúrkék szemű vámpírt. Ujjaik egymásba gabalyodását, még az sem szakította meg, hogy a férfi Elena fölé hajolt, és komolyságot sugárzó arccal szólalt meg.
• Hallani akarom...Szükségem van rá...- halkan súgta.
• Azért voltam rád dühös, mert szeretlek...- ahogy kimondta, egyből megváltozott a férfi arckifejezése. Mosolya még sosem volt ilyen őszinte a boldogságtól. A lány mellkasától kezdve, mutatóujjával végig húzott egy egyenes csíkot a testén, majd mikor célba ért, kiteljesedő férfiasságával óvatosan belé hatolt. Mindketten egyből felszisszentek. Damon bal karjával tartotta magát Elena felett, egyúttal másik kezének ujjait még mindig fogva tartották, úgy mozgott gyorsabban, és ütemesebben benne. Miközben érzelmeik örvényében elvesztek, úgy törtek fel belőlük a kielégülést igénylő halk sikolyok. A fürdőszoba levegőjét elárasztották a sóhajokkal egybeolvadt zihálások. Damon odaadó volt, és figyelmes, egyben árasztotta magából a nyers erőt. Egyre hevesebb lökésekkel akarta magukat eljuttatni a csúcsra, és mikor ez bekövetkezett, testük megfeszülve köszönte meg a gyönyört okozó pillanatokat. Elena Gilbert behunyt szemekkel élvezte a kielégültség örömeit. A vámpír pár másodpercig csak bámulta a szeretett nőt, kiért bármit megtenne, aztán egy alig érezhető puszit nyomott mindkét szemhéjára. Erre a másiknak széles mosoly görbült szájára, szemeit kinyitotta, de torkát egyetlen hang sem hagyta el, csupán egyetlen hosszú, szerelmet adó csókkal hálálta meg a legtökéletesebb estét, melyet valaha átélt.
• Hmm...azt hiszem, hogy még sokat kell tanulnom. Mikor lesz a következő óra? - hangos kacagásban kitörve kérdezte tőle, amire egy újabb csók volt a válasz.