Régebbi darab, de a szívemhez nőtt ; 2. évad finálé (kicsit másképp)

 Ezt az írást minden kedves Delena rajongónak ajánlanám! Szívemet, lelkemet beleadtam:) 

Say Goodbye

 Elenával forgott a világ. - Nem! Nem! Nem! Ilyen nincs! Ez nem lehet igaz! - üvöltötte magában, de torkából zéró hang tört felszínre. Látta Stefan száját mozogni, azonban a szavak, melyeket kiejtett rajtuk nem jutottak el a lány füléig. Számára a világ elcsendesült. Elena, Stefan háta mögött sürgő-forgó embereket bámulta, kik vidáman, kezükben pokróccal, piknikes kosárral próbálták felkészíteni magukat a következő 3 órára. Némelyikük ruházata a 30-s évekbeli viseletet idézte. Mystic Falls főtere közepén elhelyezett nagykivetítő előtt foglaltak helyet az emberek. Ez a nap különleges volt, ezen az estén emlékeztek meg az amerikai polgárháborúról. Ennek jeléül a városban minden évben bemutatták az Elfújta a szél című remekmű alapján készült azonos címet viselő filmet. A néhány ezres lakosú településen ez már hagyománynak számított. Elena percekig ledermedve, leengedett karokkal figyelte a tömegben morajló kicsiket és nagyokat egyaránt. Olyan boldognak látszódtak. - És Ő? Mi lesz vele Damon nélkül? - még mindig ordítva magában. Elméjébe befészkelte magát a szörnyű, egyben elkerülhetetlen esemény gondolata. Stefan minden egyes szava, mely száját elhagyta Elena szíve rejtett zugáig hatolt. „ Tyler éppen kezdett átváltozni, mikor megharapta. Damon haldoklik.” Elenát az ájulás kerülgette, nem volt képes kiegyezni a Damonnak szánt elkeserítő,a vártnál hamarabb bekövetkező véggel. - Istenem! Átjött hozzám ma reggel és próbált bocsánatot kérni. Gyakorlatilag a képébe vágtam az ajtót. Milyen ember vagyok? - kérdezte magától hüledezve. Elenának már oly távolinak tűnt Stefan bátyjának az ellene elkövetett tette. Damon meg fog halni.- játszotta le újra és újra agyában ezt a pár szót. El sem tudta képzelni, hogy ez még az ő életében meg fog történni. Hirtelen a mellette lévő tömeg zaja zökkentette ki transzba esett állapotából. Felnézett Damon öccsére, belenézett mélyen azokba az aggodalmat tükröző szemekbe és határozottan, minden szót megnyomva préselte ki magából az eltökéltséget sugárzó szavakat. - El kell hozzá mennem.

***

Damonnak fájt minden egyes porcikája, feje sajgott, testét beborította az izzadság. Tudatalattia kísértette, elméje, mintha csak szét akart volna robbanni. Emlékei sorra váltogatták egymást, hol Elenát látta maga előtt, hol Katherinet. Ráadásul elméje trükkösebb volt ennél, nem tudta megkülönböztetni képzeletének világát a valóságtól. Ha még csak ezzel járt volna egy vérfarkas harapás, de nem, ettől még sokkal borzasztóbb dolgokat kellett átélnie. Elképzelhetetlen tortúra vette kezdetét azon az éjszakán. Nemcsak a testi fájdalommal kellett megkűzdenie, hanem a dobogás nélküli szívében lakozó bűntudatával is. Emberi és nem emberi élete során végeláthatatlan számú személyt bántott meg, mindközül azt a legjobban, ki számára létfontosságú volt. - Bocsánatot kell kérnem tőle. - suttogta maga elé, miközben fogta hasát és kiköpött az ágy szélére egy adag vérmennyiséget.

• Nem, nem kell, Damon. - futott hozzá Elena, kezében egy ronggyal. Lassú, finom mozdulatokkal letörölte a vért szájáról. Nem hitt a szemének, az az ironikus, minden helyzetet uralni akaró, meggondolatlan, vérszomjas, ellenben a számára fontos emberekkel törődő vámpír, most magatehetetlen volt. Damon hátradőlt az ágy támlájára, de nem bírta tartani zúgástól megtelt fejét, lecsúszott, majd elterült az ágyon. A hasonmás nem tudta, hogy mit tegyen. - Hogyan segíthetnék rajta? - költői kérdésként tette fel magának.
• De..Elena...de, muszáj. - zihálta másodperceket kihagyva egy-egy szó között.
• Erről ne most kezdjünk el vitázni. - elmosolyodott.
• Igazad van, légy szíves menj el, bánthatlak téged. Tudod mi történt Rose-al is. - lihegte a lány felé, már izzadságtól elázott ágyán fekve. Nagyot sóhajtott, de egyáltalán nem esett jól neki, mert egy újabb adag vér tört fel gyomrából. Elenát, mint egy árvíz, úgy árasztotta el a kétségbeesés, ám jelét nem mutatta neki. Valahogy enyhíteni szeretett volna a vámpír szenvedésén, nem látott más megoldást, minthogy becsusszanjon mellé az ágyba és megnyugtassa, hogy Ő ott van vele, nem hagyja el. Az idősebb Salvatore oldalra fordult, miközben engedte, hogy a lány mellé feküdjön. Elena ráhajtotta fejét a mellkasára, pont úgy, hogyha szíve dobogna, tisztán hallhatta volna.
• Kérlek mondd meg a testvéremnek, hogy sajnálom. - suttogta a mennyezetet nézve.

Elena Gilbertnek nem volt ereje megszólalni, így csupán megrázta a fejét, jelezve, hogy meg fogja tenni.

• Azért nem kell bocsánatot kérned, mert nem haragszom rád. - végül halkan megszólalt, közben kezébe vette a másik tűzforró kezét és ujjait összekulcsolta az Övével. Damon alig bírta nyitva tartania a szemét, végtelenül kimerült. Elfáradt a vámpír létben. Már nem akart halottként élni, harcolni az ellen amin nem tud változtatni. Nem tudja visszaforgatni az időt, soha nem lesz már ember. Talán ettől a tudattól is lett olyan, amilyen. Az emberi lét mindennél jobban hiányzott neki. Ám még mielőtt végleg itt hagyta volna ezt a világot, muszáj volt bevallania a szeretett lánynak, hogy mit érez iránta.
• Elena, szeretlek és mindig is szeretni foglak. Ezt tudnod kellett.
  A  hasonmás úgy érezte menten sírógörcsöt fog kapni. - Ha tudnád, hogy te is mennyire fontos vagy nekem. -  kiabálta újfent magában. Az életet, szerelmet szimbolizáló szerve, mellkasa bal oldalán úgy sajgott, mintha ezernyi tűvel szurkálták volna. Szíve megszámlálhatatlan sebből vérzett.
• Damon, nem veszíthetlek el. - megszorította a másik kezét, miközben egy könnycsepp hullott le arcáról. Felnézett a férfi azúrkék szemébe és eltört nála a mécses. A fájó érzései utat törtek maguknak zokogás formájában.
• Én is ezt mondtam neked és erre mi volt a válaszod? - lehajtotta fejét, belenézet a szemébe, majd egy nagyon halvány mosoly megjelent a szája sarkán.
• Hogy nem fogsz. - ahogy kimondta ezt, már patakokban hullotak mogyoróbarna szemeiből a könnyek. A mellkasa csak úgy rázkódott. Damon érezte, hogy fájdalma enyhül, mintha elszállt volna. Szemeinek kapui szép lassan bezárultak. Elena halványan, még utoljára látta a vámpír emberségét tükröző szemeiben a boldogságot.
• Damon?! - kérdezte sikítva.
  Damon?! Damon?! Damon?! Damooooonnnnn!!!! - a férfi fölé emelkedett, megragadta, majd el kezdte ráncigálni vállait, de már hiába, Damon Salvatore nem szólalt meg többé.