3. rész
"Bonniet szeretem. Bonniet akarom. Vele vagyok, Ő kell nekem. Nekem Ő a tökéletes. Ő egyetlen gyermekem anyja. Vágyaim valósága." Damon útközben végig ezeket a szavakat mormolta magában. Úgy mondta ki egymás után a mondatokat mintha próbálná saját magát meggyőzni erről. Hogy ez az igazság. Ebben kell élnie, ez jó neki és ezt akarja. Mégis, a zsigerei mást súgtak. A zsigerei sosem hazudtak és most, mint üvöltő gyermek robbantották szét lelkének mélyét a hangos, igaz szavak.
Megérkezett. Itt van újra. Ott ahol mindig is akart lenni, de sosem talált otthonra igazán. Ez a hely volt anno, a nyugalom, a béke és a szerelem mentsvára. És most mi? Egy rettegés és félelemmel körülvett erőd. Mely a férfi számára most behatolhatatlannak tűnt.
Néhány mély lélegzetvétel után, Damon határozottan de félelemmel szívében sétált az ajtó felé, fel a lépcsőn és az ajtó előtt megállva jobb karjávan 3at halkan kopogott. Másodpercekig nem hallott semmit sem, se egy nesz vagy halk szavak. Néhány pillanattal később, viszont vámpírhallásának köszönhetően apró, finom , mezítelen léptekre lett figyelmes.
- Pillanat nyitom! - hallotta a csilingelő hangot, mely mélyen szívébe markolt. - Megyek! - szólt újra ki a ház tulaja és hallani lehetett, hogy Damon éppen evés közben zavarta meg az illetőt. Az ajtó nagy hévvel nyílt ki és Damon látványa rögtön lesokkolta a nassoló lányt.
- Damon... - suttogta meglepődött tekintettel maga elé.
- Hello Elena. - köszönt a férfi is és egy halvány mosoly jelent meg szája sarkában. Elena kezéből a kanál, a csokis fagylalt bödönjével együtt hullot a földre. Percekig nem szólaltak meg, csak némán, hitetlenül, értetlenül de mégis némi boldogsággal bámulták egymást míg a csokoládéfagylalt immár cseppfolyós állapotban terítette be a verenda és előszoba területét.
- Damon.. -szólalt meg végül a lány és egyre szélesebb vigyort ült ki az arcára, majd hirtelen a másik nyakába vetette magát és olyan szorosan ölelte a férfit mint még soha senkit. Szemeit lehúnyta és boldogságot sugárzó arccal simult szorosan a másikhoz. - Tudtam, hogy élsz, tudtam, hogy visszajössz! Éreztem! - hadarta a lány és még szorosabban bújt a másik nyakához. A férfi kezeit finoman helyezte a lány derekára de úgy mint aki porcelánhoz nyúl, érintette tenyerét a másik puha köntöséhez. Elena lazítva kezei szorításán, óvatosan csúszott lejjebb a férfi mellkasán, hogy az azúrkék szemekbe nézhessen. Mikor tekintetük végre találkozott, ajkaik szinte súrolták egymást. Nem beszélt más csak szemeik és bőrökön keresztül is érezhető vágyaik. A lány csibészes mosolyra húzta a száját majd forrón tapasztotta ajkát a férfiéhoz. A szenvedélyes és forrónak nevezhető de csóknak nem szájrapuszi nem tartott tovább 5 mp-nél, mert Damon vállainál fogva tolta el magától a lányt. - Mi a baj? -kérdezte aggódva a lány, de a választ nem megvárva folytatta. - Hiányoztál. - és megsimogatta a vámpír zavarodott arcát.
- Ezt nem szabad Elena. - mondta kissé határozatlanul a férfi. - Ne haragudj. ELena értetlenül lépett kettőt hátra és kissé hisztérikusan vágta a férfi fejéhez.
- Ezt nem szabad??!!! És hogy ne haragudjak??!! - ismételte meg a vámpír szavait felháborodva. - Három hónapja nem láttalak, Damon! 3 hónapja! - mutatta kezével is. -Azt sem tudtam, hogy élsz e még egyátalán, vagy sem. Hogy elhagytál vagy elraboltak... semmit sem. Majd idejössz... - mutatott a küszöbre. - .. én megbocsátok mindent, a nyakadbaugrok, megcsókollak, Te meg ellöksz??? - tárta szét karjait.
- A helyzet változott. - vágta rá, kicsit kioktató stílusban a férfi. - Már ezt nem szabad. - mutatott magukra. - Már nem eshetünk egymásnak és nyúlhatunk úgy egymáshoz mint férfi a nőhöz. Elena értetlenül nézett a másikra, de aztán szemei valami csibészséget sugalltak. Úgy gondolta a lány, hogy ez csak egy újabb Damonos vicc akar lenni, kicsit kelleti magát, ha már a 3 hónap nem volt elég. - Úgy értem.. - kezdett kicsit dadogni a vámpír. - ... egy más kapcsolat... ilyen... - kalimpált kezeivel. - ... apja lánya?? - vonogatta fel kérdőn a szemöldökét.
-Nos.. nézett le csábítóan a férfi mellkasára majd kezével egy kicsit széttárta köntösét a lány, hogy dekoltázsa elvarázsolja az álhatatos férfit. - ... hiányoztál Apuci. - mondta gyermekes még szexis hangon a hasonmás és kéjes hangok közepette vetette magát ismét a férfira és annak ajkára. A lány most kicsit erőszakosabb volt. Hevesen kulcsolta karját a másik nyaka köré és közben húzta magával egyre beljebb, a konyha felé a férfit. Damon elsőnek ellent tudott állni titkos vágyainak, de ha a rég áhított és szeretett csokoládét a szemed előtt bontják ki és kínálják fel, nincs az az akaraterő mely elutasítani az ajánlatot. A vámpír agyát a fagylaltos verandán hagyva, zsigerei által vezetve kapott a lány feneke alá és gyors mozdulattal rakta a lányt a konyha egyik pultjára. - Óvatosan! - mondta zihálva a lány, és belenevetett a másik nyakcsókolgatásába. - Vigyázz ránk! - mondta halkan a lány.
- Nekem nem lesz bajom... -sietett a válasszal a vámpír, hogy ajkait ne kelljen sokáig távol tartani a lány perzselő bőrétől. - ... és a kezeim között Neked sem! - fejezte be a mondatot és Elena köntösét tovább bontva a lány melleiről tenyerét a hasonmás hasára helyezte. A férfi hirtelen hagyta abba a csókolgatást és vágott értetlen arcot. Elena közben széles mosolyra húzta a száját és kíváncsian várta a másik reakcióját a nagy felfedezésre.
- Ránk, Damon. - nyúlt Elena a férfi kézfejéért és hasára helyezve azt folytatta. - Rám és a babára. - egy kis szünet után folytatta. - A babánkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése