Ízelítő: Feed or Die

Termelékenynek látszik ez az időszak :) TVD lázban égek :) Szóval hoztam nektek az új írásomból egy kis részletet. Remélem majd az egészet is el fogjátok olvasni. Igyekszem még csütörtök előtt hozni. DE nem ígérek semmit, mivel a jövőhéten csupán 5 db zh-m lesz, és elég sokat kell rá tanulnom. A írásról bővebben: Újból Elena szemszögéből fogalmazom meg az eseményeket. 4. évadban játszódik, és annyit még elárulok, hogy Elena el tudott menekülni Pastor Young (pap) házából. Akkor jó szórakozást! Puszi 

"Egy fához érve megálltam, és a törzsének dőlve pihentem meg. Teljesen kimerülten rogytam le a földre. Háttal a fának megtámasztottam magamat, és egyre hangosabb zihálásba kezdtem. Majd pár másodperc múlva éreztem, hogy a tüdőm enged, és egyre lassabban veszem a levegőt. Szemeim le-lecsukódtak, úgy kellett erőt vennem magamon, nehogy elnyomjon az álom. A kettősség jóformán felszaggatta testemet. Nem akartam elaludni, de ugyanakkor sötétségben akartam lenni. El kellett rejtőznöm a napsugarak elől. Csendre vágytam, sóvárogtam az ürességre, ám ezt mégsem kaphattam meg. Minden kis apró neszt hallottam. A madarak csicsergése szinte lyukat ütött a dobhártyámon. Zúgott a fejem, fel akart robbanni. A kibírhatatlan fájdalomtól ordítani lett volna kedvem. Ujjaimat a halántékomhoz „rögzítve” próbáltam elnyomni a borzasztó érzést. De nem ment. Még a halálomban sem lehetett nyugtom.

Nem tudom meddig lehettem így, de egyszer csak azt éreztem, hogy a fájdalmam enyhül.  Az izmaim elernyedtek, pihe könnyű lettem. A világ elcsendesedett körülöttem. Ó, igen! Végre…Hát, ilyen érzés lenne a végső halál? Felszabadító? Szempilláim egymásra „borultak”, lassan ölelt magához a vég. Amint lehunytam a szemem, távolról egy bársonyos hang szólt hozzám. Istenem?

- Kathrine? – a hangja nagyon ismerős volt. Kiérződött belőle a meglepődöttség. Szemeimbe újból beszűrődtek a napsugarak, ahogyan kinyitottam őket. Fokozatosan, és fájdalmasan. A szemem elé táruló halvány, elmosódott képben egy alakot véltem felfedezni. Mintha...

- Damon? – erőtlenül suttogtam. – Én vagyok az. – szűrtem a szavakat. – Elena. – fel akartam kelni, oda menni hozzá, de nem tudtam. A gravitáció rabja voltam."