Arms of the Ocean ; Morzsa

Arms of the Ocean

• Ne..Damon. Ne csinálj semmit. - hangos levegővételek közt préselte ki magából a szavakat.
• Miért ne, Elena? - kérdezte magabiztosságot sugalló hangon.
• Mert...- hangja elcsuklott.
• Miért ne, Elena? - megismételve a kérdést lépett közelebb a másik felé. - Miért? - kérdezte újból.
  A hasonmás csillapodhatatlan érzéseinek kereszttüzében égett. Damon hangja, a közelsége, Ő maga egyszerűen elképzelhetetlen hatással volt rá. Most már nem volt hova rejtőznie, hiába bujkált oly sok ideig a valóság elől. Lelkében dúló zűrzavar mintha egy szempillantás alatt lecsillapodott volna. A szíve erősebb volt, mint a megfelelni akarás iránti vágy. Mindig a helyes úton akart járni, helyesen cselekedni. Ez akadályozta meg abban, hogy megtegye azt amire már mióta áhítozott. Csakhogy mi van akkor, ha Ő a helyes út? Damon?
• Mert én akarom megtenni. - hirtelen megpördült a tengelye körül, és lábait szedve rohant egyenest a férfi ajkaihoz.
  Damon egy másodpercig sem habozott, Ő is épp úgy elmerült Elena ajkainak érintésében, mint a másik az övéiben. Nyelveik szerelmének gyümölcse az őket körülvevő szenvedély volt. Elena beletúrt a vámpír ébenfekete hajába, majd tarkóját kezdte el cirógatni, végül kezeit végigcsúsztatta a meztelen mellkasán, mire Ő belemosolygott a csókba. Miközben ajkaik szétválaszthatatlanul kötődtek egymáshoz, és nyelveik forró táncot lejtettek egymással, Damon úgy ölelte magához a lány karcsú testét, mintha ez lenne az utolsó érintése. A hasonmás sem tudott elszakadni a vámpírtól, átkarolta, miközben élete leghevesebb csókcsatáját vívta meg Vele. Mindketten a pillanatnak éltek, annak a vágyakozásnak, mely nem hagyta Őket nyugodni. Elena Gilbertnek szabadjára kellett engednie a belsejében lakozó Nőt, és Damon szerelme által ez sikerült is.