My Blood is Your Blood
"Elenát
látta maga előtt, ahogy mosolyogva bámulja Őt. Oly gyönyörű
volt így. Imádta a piciny gödröcskéket a csodaszép arcán, mert
ezzel árasztotta magából az életörömöt, mely Őt is
körülölelte. Szerette az olajbarna bőrét, sötétbarnán
csillogó hajzuhatagját, kezének bársonyos érintését. Mindent.
Még a rosszalló tekintetével, dühtől átitatott arckifejezésével
sem tudott betelni. Bár senkinek sem vallotta volna be, főleg nem
Neki, de rajongott az elvei mellett kiálló Elena Gilbertért, aki
bármit megtett volna szeretteiért. Gyűlölte öccsében, hogy
mindig a mártír szerepét ölti magára, ám Elenában...még
valahogy ez a tulajdonsága is rabul ejtette. De vajon ez tényleg
szerelem? És nem csak azért érzi ezt, mert Ő is elérhetetlen
számára? Ha az ember hozzászokik valamihez, nehezen tud
megszabadulni tőle. És Damonba az évek során oly mértékben
beleivódott az elérhetetlen álomhoz való ragaszkodás, hogy
szinte megszokássá vált ezek kergetése. Talán nem Elena lényébe
szeretett bele, hanem a szerelem érzésébe. Hogy van kiért
felkelnie, van kiért aggódnia, van olyan az életében kiért
meghalna. Sokszor elgondolkodott már ezen, de ahogy elméjébe
beszivárgott a lány egész alakos képe, mindig ugyanarra a
következtetésre jutott. Bárkivel, bárhol, bármit csinált
is...Elena volt az egyetlen személy akihez e különleges, és
káprázatos érzés fűzte. Ő váltotta ki belőle, és Ő miatta
merült el benne. A szerelem remény, és Elena volt az, kiben ez
életre kelt. A boldogságának reménye.
A
lány még mindig csak mosolya mögé bújva nézte Őt, azokkal az
elképesztően nagy szemeivel, melyekből sugárzott a törődés.
Igen, ő mindig is törődött a vámpírral, akár akarta, akár
nem. Damonnak szüksége volt erre, még ha a külvilágnak ennek az
ellenkezőjét is sugallta. Minden egyes sóhaja Ő érte „kiabált”.
Ahogy ott állt előtte, és szemeik világa elmélyültek egymásban,
úgy járta át testét a kétségbeesés. Elena ajkán már nem
játszott, az előbb még oly elbűvölő mosolya. Arcán a
döbbenettel keveredő félelem jelent meg. Úgy szólalt meg, hogy
hangja remegett a szeme elé táruló látvány miatt.
- Uramisten....- hangja elcsuklott, ahogy szeme végig futott a férfi mellkasán lassú tempóban csordogáló vérén. A vámpír arcát izzadság cseppek tették még gyötrőbb kinézetűvé. Szemei résnyire voltak nyitva, úgy törtek utat maguknak a csillárból áradó fénysugarak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése