Rögshot (Rögtönzött Oneshot) Sleepy, Barbi, és jómagam tollából

Gyerkőcök! Ilyen zord időkben ránk fér egy kis boldogság hormon, így hát hoztunk nektek egy kis Delena írást, mely Sleepy DE tesááám ötlete volt :) Ez egy Stefan-Elena-Damon jelenet. Stefan karakterét Sleepy írta, Elenáét Barbi, és jómagam Damont "játszottam". Külön meg kell említenem, hogy Barbi nagyon, nagyon, nagyon tehetséges! Nem is értem, hogy eddig miért nem láttunk Tőle fanfict-et. De, ami késik, nem múlik. Stipi-stipi! Az első írását ÉN fogom kirakni a blogomra :) Sleepy-t már megszokhattuk, hogy fantasztikusan ír, bárki karakterének megjelenítéséről is legyen szó. Ezért sem meglepő, hogy még Stefan-t is élethűen tudja visszaadni nekünk :) Száz szónak is egy a vége. Enjoy! 

Finally 

Sötééét , hideg kedd esti nap volt...

- Elena, beszélnünk kell.... Valamit el kell mondanom. - Elena ránézett Stefanra, ahogyan szokott.

- Rendben. - és egy tincset a füle mögé tűrt.

- Tegnap, minden amit történt az érted történt. Azért, hogy most itt állj velem szemben, azért, hogy élj és, tudom, hogy úgy hiszed Damon rossz..és amit tett az...megbocsáthatatlan, de érted tette..vagyis voltaképp...értünk.

- Miért mindig Damon tesz rosszat? Mindig Ő az aki miatt valakinek baja esik.. 

- Amit tett meg kellett tennie. Értsd meg, szükség volt rá.

- Nem tudom elhinni, hogy nem volt más választásotok.

- De igen volt, Elena. Ha Bonnie lesz vámpír, vagy egyiküket végleg megöljük..vagy..ha elengedünk Téged. De azt sosem hagynám, se Damon.

- Nem, mert Damon túlságosan szeret... te pedig, Stefan... csak teszed, amit gondolsz, hogy helyes. nem hagynád, hogy meghaljak, de folyamatosan fájdalmat okozol. Pedig minden megoldódhatna talán, ha egyszer túszból áldozat lennék...minden miattam van. Igaza volt Bonnienak.

- És hagyjalak meghalni? Hát ezt szeretnéd? Értsd meg, nem tudom ezt megtenni, és nem is akarom!

- Ahogyan én sem. Ha még ezért utálsz is. Nem baj, ez olyan mint egy retro lemez. - kinyílt az ajtó, Elena hirtelen Damonnal találta szembe magát.

- Damon...mit csinálsz te itt? - kérdezte Elena. - Áhh, Damon a legjobbkor – szólt testvéréhez Stefan.

- Szerinted? Hogy megbizonyosodjak róla...az én babybro-m nem nyírta-e még ki az erdő összes nyusziját. - ránézett Elenára, mielőtt testvérére lesújtóan megejtett volna egy félmosolyt.

- Nagyon vicces, bátyám.

- Ó, nem is mondtad, Elenának?

- Elenának ahhoz semmi köze.

- Stefan mi ez az egész? Mit történt valójában?

- Damon. Damon történt...

- Damon, mi az,hogy amit tettél az értünk volt? El kell mondanod. Szeretném tudni az igazat. Mindkettőtöktől!

- Értünk tette, Elena...Azért ölte meg Damon Abby-t, hogy ne én tegyem meg. Hogy ne utálj. - Elena értetlenül nézett hol Damonra, hol Stefanra.

- Már miért ne lenne köze hozzá? Hisz te vagy az élete legnagyobb szerelme. Hidd el csak örülni fog neki, ha tudja, hogy visszatértél unalmas mivoltodhoz. És igen, Elena. - Stefanról vissza helyeztet tekintetét a lányra. - Azért tettem, hogy téged megmentselek, de ez téged nyilván nem érdekel, mert Te ugyanúgy mártírkodni akarsz mint az öcsém. De tudod mit, Elena? Nem érdekel. Egy problémával több vagy kevesebb. Hozzá adjuk ezt is a rosszfiús tetteim listájához.

- Ha már mártírkodásról beszélünk, Damon, akkor abból Te sem maradhatsz ki. - szólt bátyjához.

- Nem, Damon. A probléma az, hogy te szánt szándékkal teszel mindig rosszat. Amit tudod, hogy nem helyeselnék.

- Elena, tévedsz..most...

- Hagyjad Stefan, higgyen amit akar! - dühösen utasította rendre öccsét.

- Ez szükséges volt. Nekem kellett volna Abby-t megölnöm vagy átváltoztatnom...de tudtunk, aki megteszi, azt egy életre megutálod. Az érme szerint engem kéne, hogy utálj, de Damon megtette, mielőtt egyet is léphettem volna...

- Stefan az Istenért, ne mártírkodj már megint! Nem érti meg. És nem is akarom, hogy megértse. Hisz az ő szemében én mindig is csak egy probléma leszek.

- De tudnia kell az igazat. Tartozom neked!

- És? Én még többször tartozom neked. Mire mindet törlesztem, Elena már rég alulról szagolja az ibolyát. Ne vedd sértésnek. - rámosolygott Elenára, de cseppet sem szívmelengetően.

- Tudnia kell, hogy nem vagy rossz. Nem azért ölsz, mert ölni akarsz.

Elenának a padlót nézve csak egy dolog járt a fejében. Mindent amit Damon tesz, az önzetlen. Maga elé helyezi az öccsét, Őt, mindenkit. A testvérek civakodása közben rájött, döntenie kell. Választania kell. Mert bár nem akart Kat-re hasonlítani, mindinkább az Ő szerepét játszotta. - Elég! - ordította el magát, mire mindketten Elenára vezették tekintetüket. - Semmi értelme a veszekedéseteknek, értem már, ki, mit, miért tett.

- Igazad van. Elég volt. További jó nosztalgiázást. - és már fordult is az ajtó felé Damon.

- Damon, várj! - szaladt Damon után és megfogta a kezét.

- Mire? Mégis mit tudnál nekem mondani, ami miatt tudnék várni?

Stefan Elena után ment, de az ajtóban megtorpant és úgy nézte testvére és Elena beszélgetését.

- Most van értelme várnod, Damon. Látom már, hogy te vagy az egyetlen ember a világon, aki igazán próbálja megoldani a problémákat. Sajnálom, hogy csak most vettem észre...Emberségesebb vagy bárkinél. Bocsánatot kell kérnem, hogy ennyit bántottalak. Nem érdemled meg..Te nem. - bájosan nézett szemébe, és pislogott kilométeres szempilláival. Stefan szóra nyitotta volna száját, de egy hang sem jött ki a száján. Nem azért, mert nem tudta mit is akart mondani, hanem mert nem akart végre most az egyszer önző lenni. Elena most választ, és bárhogy is teszi ezt, az lesz a helyes.

- Igen? - lépett hozzá közelebb. - Tévedsz, aki melletted voltam, az nem létezik! - nézett rá fájdalmas, ám eltökélt tekintettel.

- Ez nem igaz, Damon! - szólt közbe Stef. Én ismerlek...és tudom, hogy ki vagy valójában, és hogy ki szeretnél lenni. Ember...és Elena emberré tett, bármennyire is fáj nekem ezt beismerni, de így van. Te is tudod...

- Stefan, most az egyszer hagyd már abba a megmentésemet! Hagyd abba! - üvöltötte testvére felé, majd visszafordult a lányhoz, mert az folytatta öccse mondandóját.

- De létezik, Damon. Engedj a vágyaidnak, légy az aki lenni szeretnél. Tudom, hogy én voltam az aki elvárja, hogy jó legyél...de anélkül is az lennél, hogy erre kérnélek. Igaza van Stefannak. Segítettem azzá válni, aki mindig is szerettél volna lenni. És nem akarok az lenni, aki ezt lerombolja...Szeretlek, Damon. Úgy, ahogy vagy.

Damon szemei elkerekedtek a hirtelen jött vallomás hallatára, ám miután volt egy másodperce felfogni a szavak jelentését, arca elkomorodott, majd lenézett a lányra és így szólt. - Ne mondj olyat amit nem gondolsz komolyan, Elena.

- Hogyan bizonyíthatnám be, hogy szeretlek? Két éven át harcoltam az érzéseim ellen...de amikor Stefan elment, és csak Te voltál itt nekem, tudtam, hogy nem tudok ellenállni a szerelemnek...Neked. - eközben Elena Stefan felé fordult. - Stefan, sajánlom. Nem akartam, hogy ezt halld.

Stefan könnyes szemmel bólintott, majd hátrafordult és bement a szobába, az ajtót halkan csukta be a háta mögött. - Damon, - Elena két keze közé fogta az arcát, a szemébe nézett. - soha, semmit nem gondoltam még komolyabban, mint, hogy szeretlek. Hidd el, kérlek. Mondj valamit!

- Szóval mindig is Stefant szeretted, és mindig is Őt fogod? Hmmm? - elmosolyodott, majd még közelebb húzta magához, miközben egyik tenyerét rárakta az arcán heverő piciny kézfejre. - Ez igen, irónikus. Nem gondolod? Tekintve, hogy minek is lett fültanúja Stefan.

Elena szája is mosolyra húzódott. - Mit mondhattam volna? Valljam be, hogy a rossz fiút szeretem? - mosolya egyre szélesebb lett, ahogy arcával közeledett a férfiéhoz.

- Miért is ne? Tudod hányan ölnének egy ilyen pasiért, mint én? De szerencséd van...- a lány arcán most már ezer wattos mosoly virított. - nekem csak Te kellesz. - mosolya őszinte volt, és boldogsággal teli, de egy másodperc múlva arcára kiült a fájdalom. - Elena, sajnálom, amit Abby-vel tettem, de egyszerűen nem bírtam volna elviselni, ha valami bajod esik.

- Tudom...tudom. - szerelem töltötte el a lány szívét, olyan amilyet még sosem érzett. - Majd megoldjuk ezt is. Mint, mindent...EGYÜTT.

Damon mosolygott, majd a csendet Elena törte meg. - Mi lesz már? - nézett sokatmondóan a tökéletes szájra. - Most már a tiéd bűntudat nélkül, amit mindig is szerettél volna.

Damon habozás nélkül kapott a lány kiéhezett ajkaiért, aki nem ellenkezett. Ez másmilyen volt, mint a Gilbert ház teraszán elcsattant csókjuk. Ez heves, szenvedélyes, és végre beteljesült szerelemmel átitatott csók volt. Mindketten úgy érezték, hogy erre volt szükségük, ez járt nekik. Egy falatnyi boldogság, melyet soha, senki nem tud elvenni Tőlük.