Damon-ból sosem elég...:)

Gyerekek, meghoztam az újabb OneShot ízelítőt, tekintve, hogy Damon és Rose áll nyerésre a közvélemény kutatás szerint ;) Az újévet ennek a kis irománynak a teljes verziójával fogom kezdeni (valószínűleg).  Enjoy! 

"Hiába ezek a zűrzavaros gondolatok, a jófajta whisky megtette hatását. Ahogy tekintetét egy másodpercre sem vette le a mennyezetről, úgy egyre jobban érezte, hogy szemei lecsukódnak. Próbálta nyitva tartani őket, mert nem akart aludni. Nem akart álmodni. Most csak el akart merülni, a csillár égőiből áradó fénypompában. Egy ideig sikerült is neki, de a kimerültség végül úrrá lett rajta, és elszenderedett. Szobájának falai közt csak az ő ütemes szuszogása volt hallható. Ezen kívül, még a házban is teljes üresség és magány honolt. Már vagy egy órája dorbézolhatott álomországban, mikor egy halk, de annál furcsább zajra ébredt. Először csak az egyik szemét nyitotta ki, aztán, ahogy retinájába beszűrődtek a halvány fénysugarak, kénytelen volt a másikat is. Szemei a fáradtságtól és  kialvatlanságtól, ebben a pillanatban, még vámpír létére sem fókuszáltak száz százalékosan. Csak egy homályos alakot látott a fal mellett állni. Megdörzsölte szemeit, hogy teljes valójában lássa az idegent. Ez sem segített a helyzeten. Már-már kezdte azt hinni, hogy hallucinál, vagy talán még mindig álmodik. Inkább az utóbbira tippelt, így visszahelyezte fejét puha párnájára és lehunyta szemeit. Ahogy ezt megtette, egy igen különös érzés fogta el, mintha valaki vagy valami figyelné őt. - Ennyit csak nem vedelhettem. – hüledezve mondta magának, majd megfordult az ágyon, úgy hogy egyenes rálátása legyen az ajtóra. Az érzés csak nem akart elmúlni, mikor egy oly régen hallott, kellemes hang simított végig dobhártyáján.

• Damon....- suttogta halkan a másik fülébe, a nem várt látogató.

Alig akart hinni szemének, pedig Mason Lockwood szellemének felbukkanása óta már semmin nem lepődött meg. Idáig. Ahogy végig nézett egykori szerettén, nem tudta realizálni, hogy milyen érzés kerítette hatalmába, talán az örömhöz volt hasonló. A lány ugyanolyan káprázatos volt, mint emlékeiben. Nem hitte volna, hogy még valaha viszont fogja látni Rose-t.

• Rose? - annyira halkan kérdezte, hogy szinte csak a tüdejéből feláramló levegőt lehetett érzékelni.
• Igen.- válaszolta neki, miközben puhán végig simított ujjaival az arcán. A férfi beleborzongott a lágy, mégis hűvös érintésbe, erre a másik csak elmosolyodott. - Látom, nem változtál semmit.- mutatott körbe a padlón heverő üvegekre.
• Ismersz, rossz vagyok és ezt szeretem.- neki is széles mosoly terült el arcán."